Közepes sikertörténetek Balaton-felvidék egyik szegletéből, amely akár népszerű is lehetne, ha létezne nálunk valódi belföldi turizmus, amihez tudna kapcsolódni egy kis gasztronómiai attrakció, ahhoz meg jó helyi borok. (Lényeg a hajtás után.)
Az elmélet a következő lenne: vannak borászok, akiket mindenki nevén nevez - Gere Attilától Szepsy Istvánig és vissza -, és akiknek a boraival lehet villantani meg csajozni; vannak borok, amiket a többség iszik, legfeljebb az egészség megőrzésére (értsd: rezveratrolszükségletünk kielégítésére) alkalmasak, de villantásra vagy csajozásra semmiképp, és jó esetben egyszerűségükben rejlik nagyszerűségük. A kettő között pedig vannak azok a borászok, akiket a kutya sem ismer, így boraik is teljesen alkalmatlanok villantásra, ám sokszor a rezvezatrolbevitelnél sokkal többre hivatottak. Nem instant borok, hanem tiszta zamatú, egyedi érdekességek, amiket csak azok ismernek meg, akiknek van jó bordílerük és/vagy hajlandóak megmozdítani a hátsójukat egy kis izgalomért.
A továbbiakban ilyen borászatokról és borokról lesz szó - több részletben. A közös bennük a helyszín: a Káli-medence, és hogy mindannyian jogosultak a védett eredetmegjelölés (.pdf) használatára. (Itt jegyezzünk meg két nevet, akiknek ezt köszönhetjük, és köszönhetik a Káli-medence borászai: Tóth Sándorét, a Scheller Szőlőbirtok alapítójáét és Pálffy Gyuláét, a Pálffy Pince mindeneséét, aki pedig igyekszik életet lehelni a papírba.) Sorra vesszük azokat, akik élvezhetik az ő áldásos tevékenységüket.
A kalandpark első helyszíne Szentbékkálla, Istvándy Jenő Pincészete. (Borász Istvándyakból jól el van látva a Balaton-fevidék. Néhány kilométerre délre, Badacsontomaj és Káptalantóti között félúton egy másik Istvándy Pincészet, amint szintén érdemes látogatni. A szentbékkállai pincészetben összeér a hagyomány és a modern, amit családilag is megtámogatnak, tekintve, hogy két borász fújja a dudát a családi csárdában: apa és fia, ráadásul egy olyan műemlék házban, amelyet majd’ kétszáz éve, 1825-ben építtetett valamelyik ősük. Mintha a szortimentet is ehhez igazítanák: vannak a fiatal, egyik évről a másikra piacra kerülő tételek, és vannak a - magyar fehéreknél mindképpen figyelemre méltó - műemlékek.
A 2010-es Kála olaszrizling-alapú küvé, melynek 30 százaléka chardonnay. A 2010-es év arrafelé is a savakról, a nehezen integrálódó, buta, közönséges savakról szólt. Ahhoz képest ez a bor kifejezetten kellemes, zamatos. Illatában soványka, majdhogynem neutrális, de ha már, akkor leginkább citrusos, virágos jellegű. A test sem nem túl izmos, sem nem túl húsos, de rosszat is nehéz lenne mondani erre a borra, főleg a korty közepén megjelenő ásványos-köves vonulat után. Ha valaki ilyet tud 2010-ből, valószínűleg tudja, mit kell csinálni a szőlőben és a pincében. Jó bor: 4 pont.
És amiért mindenképpen érdemes Istvándy Jenőhöz bejelentkezni: az igazi, minden értelemben old school borokért, melyek több évtizedes múltjuk ellenére eleven, élvezhető emlékei a rendszerváltás utáni újrakezdésnek. Az 1993-s zöldveltenlínijükön erősen érződik a kor, de nem rossz értelemben. A pincészet honlapján közlik is böcsülettel: palackozták 1994 decemberében. A palackbuké tehát érthető, ami a telt, érett, sherryre, birsre és némileg talán érett trópusi gyümölcsökre emlékeztető illatjegyekkel együtt kifejezetten izgalmas élmény. A kortyban ugyanez a komplexitás köszön vissza, ráadásul lendületesen - hála a masszív savszerkezetnek. A kornak kijáró tisztelettel 5 pont.
Istvándy Jenő Pincészete
Terület: 8,5 ha
Termesztett fajták: olaszrizling, chardonnay, királyleányka, zöldveltelíni
Borász: Istvándy Jenő, Istvándy Tamás
Cím: 8281 Szentbékkálla Kossuth u. 9
Honlap: www.istvandy.eoldal.hu
