Skip to content


Borok HetedHétHatárból

Egy poszttal korábban megvolt a „hetedhéthatáros” okoskodás. A lényeg azonban mégis csak a bor lenne, mert sem a borász, sem az általa művelt dűlő nem iható. Bor ellenben, ha jó, címke, eredetvédelem, dűlőmitológia nélkül is csúszik rendesen. Félreértés ne essék! Meggyőződésem, hogy a terroir, a fajta és a borász harmonikus összjátéka nélkül harmonikus borok sem születnek, de talán nem kell ismernünk az ún. mélyforgatáshoz használt ásó vagy eke készítőjének születési évét ahhoz, hogy felismerjünk a jó bort; pontosabban fogalmazva: azt, hogy illeszkedik az ízlésünkhöz. Ha meg nem ismernénk fel, a kereskedőnk, a pincér, uram bocsá' a sommelier majd eligazít... Tehát térjünk is a lényegre. Minden bor esetében megadom a dűlőt, és ha megtaláltam a dűlő térképét a Tokaji Bormívelők Társasága oldalán, azt is linkeltem. Aki a dűlők történetéről, talajáról, mikroklímájáról, az ott termett borok jellegzetességeiről többet szeretne, talál bőségesen infót a neten. Ilyen ügyekben érdemes autentikus forráshoz fordulni, például Alkonyi Lászlóhoz. Jó szórakozást.

Tokajhegyalja_attekinto_k.jpg

A Karádi és Berger 2011-es furmintja a Palandor dűlőből még erősen friss. Illatában éppen csak összeállt (ad hoc házasítás), de jó tartású, karakteres bornak is ígérkezik. A 2011-es időjárás ellenére kellően friss, mellette krémes. A 2009-es párja viszont már érett szépség: illatában szárított citrushéjas, körtés – és markánsan ásványos. A kortyot egyértelműen az ásványok uralják. Bár a fa némiképpen rusztikussá teszi, a krémes textúra és a sós vonal ügyesen ellensúlyozza. (Sokadszor kóstolom ezt a bort, mindig tudott újat mondani. Legjobban kb. egy éve tetszett, akkor az ásványok és az érett savak karakteres gerincére épültek fel a diszkréten gyümölcsös jegyek.)

A DemeterVin (Demeter Ervin és Demeter Endre) 2009-es furmintja az Úrágya dűlőt volt hivatott bemutatni. Narancshéj, citrusok, kis alma, a kortyban karakteres ásvány és egy kis maradékcukor, ami erősen összefog az amúgy is magas alkohollal (15%), és a lecsengést édessé teszi. Az alkohol amúgy nem zavaró, a komoly test segít integrálni. A borból kb. 900 palack készült, és mára el is fogyott – és ennél jobb értékmérőt nem tudok elképzelni.

Vissy László bár középkorú úr, egy tehetséges, fiatal borászatot irányít némi külső segédlettel. 2009-es furmintja a Peres dűlőből ellentmondásos, már ami az illatait illeti. A korty egyenes, intenzív, kerek. Nem megrázó élmény, de vastag, erőteljes bor. (Igazi terroirborászat Vissyé, amihez – a tulajdonos megfogalmazása szerint –„ megvettek egy teljes dűlőt”.)

Homonna Attila 2011-es furmint-hárslevelűje figyelemre méltó, de ez nem sokat mond Homonna esetében, akinek ez minden boráról elmondható – értékítélet nélkül. Neutrális illat, leginkább füves, vegetális. A kortyban van valami húzósság, de robusztus bor. A 2009-es furmint-hárs elegáns, kerek, érett bor. Ha valaki kíváncsi Homonnára, ez jó belépő hozzá. Érett, élő, de kerek savak, kifinomult zamatok... A szépséghiba, hogy sehogy sem illenék egy dűlőkóstolóra, merthogy az Olaszliszka-Erdőbénye között elterülő Határi és a Szegilong fölötti Csáky-dűlőből származik a bor. Ettől még persze sugározhatja a terroirt rendesen – mondjuk Tokajét. (Hasonlóképpen nem elegáns, hogy Homonna Attila kb. másfél-két óráját szánta a kóstoló közönségére, utána pár nyitott palackot hátrahagyva angolosan távozott.)

A Barta Károly az Öreg-Király 2011-es furmintját hozta, hordóminta formájában. A bor még rendezetlen, de számtalan olyan értéke van, ami szép reményekre jogosítja. Összetett savszerkezet, sokrétű, zamatos, ásványos... Csak minden elemnek meg kell találnia a helyét.

Kiraly-dulo_k.jpg

Pelléék 2009-es Szent Tamás furmintja (Szarka Dénes munkája) csak nevében Szent Tamás, tartalmában Makovicza. Sem az illatban és ízben is túlhangsúlyozott fa, sem a parmezánra emlékeztető illat nem ragadott magával – mindazonáltal tartalmas és vastag bor. Ellenben a magnum palackba letöltött 2009-es hárslevelű illatának decens eleganciájával, izgalmas zamataival, határozott ásványosságával és lendületes savaival, a hárslevelűhöz nem feltétlenül illő szikárságával, arányaival igazi különlegesség. (Ez a bor nem került kereskedelmi forgalomba – sajnos.)

A Vineum Borház (Tállya) 2011-es Furmintja a Görbe dűlőből egyelőre csak hordóminta. Illatában finoman gyümölcsösség, tartalmas és hatalmas korty kilógó savval – ez utóbbi azonban idővel hálás eleme lehet a bornak (mondjuk másfél-két év múlva).

Bodnár Pince hozta a Gajagos-dűlő szellemét egy 2009-es és egy 2011-es furmintba öntve. A 2009-es kifejezetten rusztikusnak tűnő frumint, vegetális és sonkalés karakterrel. Javára legyen írva, komoly beltartalommal, tartással bíró bor acélos savakkal. Ízlésemnek rusztikus. Nem úgy a 2011-es! Mindenben az ellentettje a 2009-esnek. Rusztika sehol, helyette idill és bukolika. Édes-bájos gyümölcsök, kiegyensúlyozott, telt korty, krémes textúra, ásványos lecsengés, kackiás savak. Számomra a kóstoló egyik meglepetése.

Az AZ Nektár Vióka dűlőből származó 2008-as furmintja a a cukor (11 gramm) és a savak (7,5 g/l) harmóniájának egy lehetséges variációját mutatják be. Citrusos, kandírozott narancshéjas illata kétségtelenül vonzó. A korty krémes, telt, és nagyon nagy pozitívuma, hogy a hordó jelenléte nem tolakodó, sőt kifejezetten ízléses.

Ahol Demeter Zoltán a boraival megjelenik, ott bizonyítja: ma egyértelműen ő Tokaj királya, vagy legalábbis hercege. Főleg mióta a hordóit is sikerült dűlőihez szelídítenie. 2009-es Szerelmi hárslevelűje a legjobbról szól, ami egy bor esetében felmerülhet: a harmóniáról. Üde, mégis tartalmas, elegáns bor: illatában a virágok, gyümölcsök és ásványok, a kortyban a savak és a test harmóniája oszlat el minden kétséget.

Fiatalon és gyorsan futott be Szilágyi „Gizella” László, a Szil-völgy nagykövete, akinek a 2009-es furmintjával majdnem sikerült beszakítania azt a bizonyos asztalt. A Gizella Pince 2011-es hárslevelűjlnek füves, bodzás, virágos (már-már sauvignon blanc-os – és ez itt most nem feltétlenül dicséret akarna lenni) illat több mint meglepő. A savak nagyon rendben vannak, az ásványok ügyesen nemesítik a kortyot, amiben eltűnik a majd' 14% alkohol.

Bott Judit for Presidnet! A HetedHétHatár „elsőlegjobb” bora ez a 2011-es furmint a Csontos-dűlőből (hordóminta), azon a délutánon még az amúgy mindig kiváló Demeter Szerelmi hársánál is meggyőzőbbnek éreztem: összetett illatkép, elegáns savak, krémes, harmonikus korty, leheletnyi cukor. Minden ott és annyi, ahol és amennyi kell. Lehet ennél többet elvárni? És ha már a nők: hasonlóan klasszis borral rukkolt elő Bárdos Sarolta. Ha a Csontos-furmint után haloványabb is, a Tokaj-Nobilis sodró lendületű, mégis krémesen telt és sima 2011-es Barakonyi-furmintja is kiemelkedik a mezőnyből. Néminemű – talán távoli – rokonságot is véltem felfedezni a két bor között.

Uragya-teto_k.jpg

Egészen más karakternek tűnt a Kikelet 2011-es hárslevelűje a Lónyai-dűlőből. Frissessége, intenzív illatai, finom fanyarsága, a korty ásványos vége a friss palackozás ellenére is tudott érvényesülni.

A Dobogó 2011-es Nagy-Betsek furminta szintén remek darab, és ha lehet ilyet mondani, nagyvilágiságával tűnt ki, például azzal, hogy az – ízléssel használt! – újhordós jelleg a legmarkánsabban ebben a borban volt tetten érhető. De nem öncél a hordó: kiemeli a bor testességét, fűszerezi a citrusokat, értelmet ad a savaknak.

Nagyjából itt fogyott el a koncentrált figyelmem, pedig volt még jó pár bor előttem. A Dorogi Testvérek 2011-es furmintja a tarcali Elő-hegyről 8 gramm savat gyűjtött, amit szintén 8 gramm cukor simítana – egyelőre nem sok sikerrel, de friss palackozás, és a szögletesség elmúlhat a palackérlelés során. A Disznókő 2011-es furmintja (Lajosok-dűlő) az üde furmintok sorát gazdagítja, nagyon jó inni. Hasonló stílt követ a Dégenfeld 2011-es, a mezőzombori Galambos dűlőből származó furmintja is könnyed citrusosságával, finom savaival. Izgalmas színfoltja volt a kóstolónak a Domoszlai Pince 2006-os furmintja a Dessewffy-dűlőből. Tegyük hozzá gyorsan, a borok többségével ellentétben nem száraz (25 gramm cukor párosul 6,5 g savval). A hat palackban töltött év ellenére lendületes, eleven, a palackbuké még tartalmasabbá teszi. Először szimplán rusztikusnak gondoltam, de annál sokkal több. Majd egyszer talán még összefutok vele. A végére maradt az Árpád-hegy Pince a Zafír-dűlőből származó 2011-es furmintjával és hárslevelűjével. Mindkét borban hajszálra ugyanannyi sav volt (6,5 g), mégis míg a furmint 6,5 gramm cukorral savhiányosnak, a hárslevelűt 12 gramm cukorral élvezetes, eleven bornak véltem.

Az összkép pedig rózsás. Egy ilyen kóstoló után valószínűleg azzal tér haza az ember gyermeke, hogy jó borok készülnek Tokajban. Csakhogy az aszúkkal és szamorodnikkal ellentétben a száraz tokajiság mibenlétére még nem született egyértelmű meghatározás, így a virágozzék száz virág elv érvényesül, ami legfeljebb a kis tételek értékesítését teszi egyszerűvé, Tokaj megmutatását pedig botrytis nélkül nagyon nehézzé. Sok minden mellett talán egy jól működő borvidéki kutatóközpont is sokat segíthetne a borvidék modern arculatának a megteremtésében – ahogy ez nálunk boldogabb nemzeteknél hellyel-közzel működik. Tavaly nyáron ismét megnyitották dr. Bihari Zoltán igazgatásával a tarcali szőlészeti-borászati kutatóintézetet. Ismerve azonban a hazai kutatási lehetőségeket, ennek az intézetnek is fényesebb a múltja, mint ígéretes a jövője. Az azonban mindenképpen pozitív fejlemény, hogy a szőlészeti kutatási projektek mögött ott van egy-egy jelentősebb hegyaljai pincészet is.

(A dűlőfotókat itt lőttem.)

Címkék: tokaj hetedhéthatár

A bejegyzés trackback címe:

http://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr754583149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

hegyaljai 2012.06.13. 09:24:41

A 23+6 borból én csak 18-at kóstoltam meg.
Nálam az első három kiemelt a következő:
Palandor 2009, Betsek 2011, Szerelmi 2009 (hárslevelű)
Közöttük igazán nehéz lett volna választani.

117 2012.07.17. 14:58:29

Sajnos a szőlészeti-borászati kutatóintézeteket helyesebb volna csak szőlészeti kutatóintézeteknek hívni. Egy fajta-nemesítés, termőre fordulás így is hosszú éveket vesz igénybe, a piacon értékelhető eredményeket csak profi borászatok (lennének) képesek produkálni. A mikrotételes vinifikációt a meteorológiához tudnám hasonlítani, amikor azt kérdezem a pesti embertől februárban, hogy tervezhetek-e szabadtéri esküvőt május végén.