Skip to content


Dűlőmitológiák dőlésszöge

Május 31-én a Festetics Palotában a HetedHétHatár keretében tokaji dűlőket lehetett kóstolni. Minden dűlőt egy pince képviselt, és a meghívó ígérete szerint ha valaki odafigyelt, hogy mit öntenek a poharába, megismerhette a tokaji dűlők karakterét. A kóstolónak lett is két fontos tanulsága: a borok nagyon jók voltak, de a dűlők helyett inkább borászokat találtam bennük. Ellenben felmerült bennem több kérdés is.


[A képet itt leltem.]

Mi a teendő akkor, ha a naiv résztvevőnek egy rendezvény pont az ellenkezőjét bizonyítja, mint aminek alátámasztására kitalálták? Konkrétabban: mit tegyek, ha Bél Mátyás és Alkonyi László évszázadon átívelő összefogása és minden elismerést megérdemlő erőfeszítései ellenére sem derül ki semmi a dűlőkről egy olyan kóstolón, amely épp a dűlők mindenhatóságát, na jó, legyünk megengedőbbek: elsődlegességét hivatott igazolni? Első megközelítésében nekem, vendégnek, lézengő (lásd még: lézengő ritter) és szédelgő – azaz kimondottan és hangsúlyozottan hűtlen – fogyasztónak semmi dolgom ezzel. És ezzel rövidre is zárhatnám a problémakört. Ám hogy mégsem teszem ilyen kurtán-furcsán, annak oka az, hogy bár megvalósíthatóságában kételkedem, valójában nagyon is szeretném, ha igaza lenne Alkonyinak, és Tokajban létrejöhetne egy olyan hatású és hasonlóan szofisztikált eredetvédelmi rendszer, mint az oly sokszor hivatkozott Burgundiában.

Bél Mátyás evangélikus lelkész és földrajztudós volt az első, aki 1730 körül a legautentikusabb forrásból, a termelőktől, földbirtokosoktól gyűjtött információk alapján leírta Tokaj-Hegyalja borvidék dűlőit, és osztályozta is azokat Magyarország népének élete 1730 táján című művében. Ez a besorolási rendszer sok hasonlóságot mutat Európa talán legkifinomultabb eredetvédelmi rendszerével, a burgundiaival, amelynek szintén erős történelmi gyökerei vannak. Alkonyi László úgy véli, ha Bél Mátyás eredetvédelmi rendszerét ismét bevezetnék a tokaji termelők, és azt finomítanák háromszáz év tapasztalatai alapján, az nagyon sok problémát megoldana Tokajban.

Alkonyi sokszor és sok helyen fogalmazta meg véleményét azzal kapcsolatban, miért kellene Bél Mátyás dűlőbesorolásához – divatos szóval klasszifikációjához – visszatérni, abból kiindulva kialakítani Hegyalja új dűlőosztályozási rendszerét. Akit érdekel az elmélet, olvashat viszonylag friss Alkonyi-alapvetést két részben a tokajwine.net-en itt és itt, ajánlom még Ripka Gergely kétrészes interjúját a TáncolóMedvén, valamint a HetedHétHatár kóstoló beharangozóját A Művelt Alkoholistán.

Miért fontos a dűlők besorolása? „Minden sprinter arra vágyik, hogy egyszer megnyerje az olimpiát, de a versenyszámban mindössze egy aranyérmet osztanak ki. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy valóban a legjobb lesz a győztes.”parafrazeálja Alkonyi tudatosan vagy öntudatlanul Ottlikot, aki az irodalmat és a 100 méteres síkfutást hozta hasonlóképpen kapcsolatba, bár ő az irodalmi teljesítmény megítélésének bizonytalanságát, a maszatolás ottani lehetőségét állította szembe a célszalag egyértelműségével és tisztaságával. Ahogy az irodalmi művek sikere – ami jelenthet azonnali elismertséget, a kortársi kritikai gondolkodás sarokkövévé válást, az irodalmi kánon részévé válást („legyen belőled tananyag!) stb. – végtelenül sok elem együttállásán múlik, és nem csak a körülményesen és pontatlanul meghatározható minőség függvénye, a bor megítélése is ingoványos talajon mozog, nehezítve azzal, hogy ha a vásárlók nem igazolják vissza a kritikusok véleményét, az megpecsételi a bor, stílus, sőt akár a birtok sorsát is.

Alkonyi azt állítja, Tokaj-Hegyalja múltjának élővé tétele, a legrégebbi ismert dűlőbesorolás felújítása, majd folyamatos modernizálása jelentheti a borvidék számára a menedéket a globalizáció nevű rémmel szemben, és egyben függetleníti is a kapitalizmus szellemétől. Ugyanis – mondja Alkonyi – a „besorolás tekintetében igényelt tudományosság például jellegzetes XX-XXI. századi félreértés: a racionalitás mítosza. […] Ez a felfogás lényegében a XX. század termőföld-értékelési rendszereiből indul ki, amelyek elsősorban a termelés jövedelemtermelő képességére nem pedig a termék elvontabb minőségképére épülnek.” Azt hiszem, igazuk is van ezeknek a 20. századi félreértőknek: a klasszifikáció ugyanis – legyen bármilyen korban és helyen – minden esetben szorosan összefüggött az adott terület jövedelemtermelő képességével. Avagy nem úgy volt-e, mióta világ a világ, hogy a jobb területek többet/jobbat/drágábban eladhatót termettek? Nem erről szól az egyik legősibb történet, melyben Mózes és az ő népe elment Kánaánba, mert annak földje gazdagabb volt, azaz több/ízletesebb/értékesebb termékeket adott, mint a puszta, ahol a kiválasztott nép negyven évet töltött nélkülözésben? Vajon nem a racionalitás mítoszának bűvöletébe estek annak idején a szigorú Clairvaux-i Szent Bernát, amikor társaival elkezdte módszeresen kutatni Burgundia talaját – elsősorban a bor végett, merthogy az jövedelmezett a legjobban akkoriban.

A globalizáció azonban máshonnan is támad. „Az uniformizálás legerősebb hadoszlopa a szőlőfajta – állítja Alkonyi. – Ha az egyediség elsődleges azonosítási kulcsa a szőlőfajta, egy borvidék a nemzetközi standardok alapján válik összemérhetővé más borvidékkel, és ezáltal fokozottan kiszolgáltatott helyzetbe kerül a nemzetközi divatdiktátumokkal szemben. Ha az egyediség elsődleges kulcsa a termőhely és a termőhelyek pontosan klasszifikáltak, akkor a tokaji bor minőségképe nagyobb mértékben kötődik saját, belső fejlődéséhez, a termelői, alkotói meglátásokhoz, és kevésbé függ a kiszámíthatatlanul változó fogyasztói ítélettől.” Tehát – ha jól értem – azért nem szabad világfajtákat telepíteni Tokajba, mert összehasonlíthatóvá válik – ráadásul standardok alapján – más borvidékekkel, és mivel ő nem tudja meghatározni a globális divatokat, vagy azok szolgai követőjévé válik, vagy vége a borvidéknek. Sajnos vagy sem, mindenki egy olyan globális piacon versenyez, ahol nem nagyon lehet függetlenedni a változó fogyasztói ítéletektől (így lesz az erős pista a kínai ételek „sztenderd” tartozéka például a chiliolaj helyett). Illetve lehet, csak annak eredménye esetleg eladhatatlan lesz. A globalizáció azonban megköveteli bizonyos szabályok betartását. Mi is felháborodunk azon, amikor a mi szabályainknak nem megfelelő termék kerül a boltokba, így gondolkodnak más országokban is. Ezeken próbáltak segíteni a szabványok. Valószínűsíthető persze, hogy e szabályrendszerek mögött meghúzódhatnak olyan lobbierők, melyek az erősebb kutya effektust viszik a szabályrendszerekbe, de összességében ezek csak keretet adnak arra, amelyben meg kell mutatnunk egyediségünket, jelen esetben Tokaj arcát, ahol szerencsére elszigetelten vannak törekvések arra, hogy világfajták kerüljenek a borvidékre, így kevéssé veszélyeztetik Tokaj kibontakozását.

Ha ez így van, nem inkább az lehetne a cél, hogy a tokajiságnak piacot teremtsünk? Amihez persze először borvidéki szinten ki kellene dolgozni azt a belső szabályrendszert, amely minden dűlő fölött áll, és amelyet szigorú ellenőrzéssel betartatnak a legnagyobb termelőtől a legkisebbig. Ez a szabályrendszer adja a garanciát a fogyasztónak arra, hogy ha egy palackra ráírják: Tokaj, akkor tudja, hogy milyen fajtából, milyen művelési móddal, hektáronkénti tőkeszámmal, tőkénkénti (!) terheléssel, milyen szüreti és szabályok biztosítják a tokajiságot egy olyan minőségi szinttel párosítva, amelyért érdemes fizetni a kasszánál. Ez lenne az a kötelező minimum, amit lehet finomítani, mélyíteni, melyhez segítségül lehet hívni Bél Mátyást és a dűlőket.

Alakuljon bárhogy is Bél Mátyás és Alkonyi László ma megbonthatatlannak látszó szövetsége, talán érdemes lenne figyelniük arra is, hogy ma Tokajból a fogyasztók inkább termelőkkel összefüggésben ismernek dűlőneveket, és nem önmagukban. Nem Lajosokat, Nagy-Királyt (vagy Öreg-Királyt) és Meszes-majort keresnek a vinotékákban. Az Úrágya akkor érdekes, ha a címkén előtte a Szepsy vagy a DemeterVin név szerepel, a Szerelmi szinte összeforrt Demeter Zoltánnal, a Kapi a Disznókővel , a Csontos Bott Judittal, a Barakonyi Bárdos Saroltával, a Határi Homonnával, a Szil-völgy Szilágyi „Gizella” Lászlóval, a Palandor a Karádi és Bergerrel und so weiter... Talán az ő munkájukra is gondolt Alkonyi, amikor a dűlők egyediségének fontosságáról írt: „[...] egy dűlő nem azért magasabb osztályú, mert bizonyíthatóan jobb, hanem mert egyedibb bort ad. Az egyediség kérdése ugyan sokkal közelebb áll az objektivitáshoz, mint a jóságé – de nem az.” Persze Alkonyitól megszokhattuk az unortodox hozzáállást. Annak idején Borok és birtokok című kalauzában indokolható és védhető módon számolt le a huszonkét borvidékkel, mondván az fogyasztói szempontból követhetetlen. Mégis, talán megfontolandó lenne azon az úton elindulni, amit az elmúlt húsz év és a szükség kialakított, és így vagy úgy működik. És ha az első fáradozások gyümölcsei beértek, könnyebb lesz barátokat-támogatókat, sőt társakat találni ahhoz is, hogy az eredetvédelem hatóköre az egész borvidékre kiterjedjen, sőt – mert végső soron a jövedelemtermelő képességről, azaz a pénzről lenne szó – hatékony marketingeszköz legyen a tokaji borok piacának megteremtéséhez.

Címkék: tokaj eredetvédelem rendezvény bél mátyás dűlő klasszifikáció

A bejegyzés trackback címe:

http://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr44563532

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner.Bor blogajánló 2012.06.05. 11:30:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner.Bor blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2012.06.04. 10:12:05

Kösz, jó írás. Teljesen egyetértek veled abban, hogy egyelőre keveset tudunk a tűlőkről, van igaz sok jó termelő, de még nem elég. A Bél Mátyás-féle klasszifikáció egyrészt 300 éves, másrészt nem széleskörben elfogadott és hivatalos. Túl korai ez a dolog, inkább Szepsy-vel értek egyet a kérdésben.

A Tokaji bor alapjait kéne végre rendberakni.... nem a tetejét, az alakul magától.

marvin__42 2012.06.04. 11:08:36

Nyilván nem értek hozzá eléggé, hogy érdemben is hozzászóljak, de tetszik ez az írás, meg a hozzáállás, amit mögötte érzek.
Azért remélem, nálam hozzáértőbbek véleményéből is okosodhatok majd a kommentek között...

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2012.06.04. 13:56:33

Amikor erről a témáról volt szó különböző bejegyzésekben mindig voltak olyan hangok a hozzászólásokban, hogy először az alapokra kellene koncentrálni és utána lehetne ezzel folytatni.
Viszont ez az első írás ami nagyon klasszul és tejleskörűen összefoglalja ennek a dűlő besorolásnak a gyermekbetegségeit. A másik dolog, hogy ilyen szintű kérdésben Szepsy István véleményét figyelmen kívül hagyni nem szerencsés dolog. Ezektől függetlenül örülök neki, hogy Alkonyi László ennyi energiát fektet ebbe és nagyon remélem hogy tényleg lesz előrelépés. Hiánypótló írás.

zoli 2012.06.05. 07:47:29

Nehéz lesz egy ilyen ügyben konszenzusra jutni, mindenesetre pozitív tény lenne, ha elindulna a párbeszéd és igény is mutatkozna a klasszifikálásra. Szerintem nincs korán, legfeljebb csak 10 év múlva lesz belőle egy ratifikált rendszer, ez csak egy kiindulási alap.
A legnagyobb problémám nekem inkább azzal van, hogy a lehető legobjektívebben közeledve is két különböző megítélése lehet egyazon dűlőnek. Nézhetem ugyanis az aszúképzési hajlam, illetve a mostanában hangsúlyt kapó száraz (furmint) borban rejlő potenciál szemszögéből is. Könnyen lehet innen nézve harmad-, onnan elsőosztályú és vice versa. Ezen a bemutatón pl. száraz borokkal igyekeztek megjeleníteni a dűlőt, nekem viszont van egy olyan sejtésem, hogy Bél Mátyás idejében sokkal fontosabb volt, mennyi aszúszemet adhat egy-egy dűlő, ezt az ellentmondást, kettősséget nem tudom, hogyan lehetne ésszerűen áthidalni...

hegyaljai 2012.06.05. 18:57:37

Nincs olyan, hogy legjobb dűlő, és olyan sincs, hogy legjobb 50 dűlő. Az egyes dűlők más-más természeti tényező szempontjából jelentenek előnyt, vagy kisebb kockázatot. Aszúképződési hajlam, gombabetegségek kialakulása, nagy hőösszeg, vékony termőréteg miatti aszály kockázat, és lehetne sorolni egy-egy dűlő esetén az előnyök és kockázatok párosait. Ami a dűlők nevének, területének, tulajdonosainak történeti kutatásait illeti, az fontos része - egy-egy birtok, faluközösség és az egész borvidék - értékének, önazonosságának, hitelességének. Tehát ezeket a történeti kutatásokat, és a dűlő földrajzi lehatárolását el kell végezni. Utána következik az adott dűlőből származó borok jellegzetességének, azonos tulajdonságainak megismerése, meghatározása. Csak ezután szabad újraértelmezni az osztálybasorolást, és csak megfelelő konszenzus alapján szabad a marketing kommunikációban alkalmazni.

bukovics 2012.06.05. 21:26:22

Nem pont az a lényege Alkonyi klasszifikációs rendszerének, hogy - és ezt ő is leszögezte nem egyszer a mesterkurzustól kezdve blogposztokon át interjúkig bezárólag - ez csak egy kiinduló alap, vagy ahogyan ő fogalmazott: zérópont? Pont az a lényeg, hogy csak most indul el az egész folyamat. És ennek a folyamatnak talán a legizgalmasabb része az, hogy bárki jelentkezhet, hogy szerinte egy bizonyos dűlő többet vagy kevesebbet érdemel, mint ami a térképen szerepel. És ez vitát generál. A vita pedig jó, hasznos, és - reméljük - előrevisz.

A HetedHétHatár kóstolótól azt várni, hogy ott a borászok helyett a dűlők mutassák meg a saját arcukat kevésbé szerencsés úgy, hogy tudtuk előre: egy-egy dűlőről csak egy pince mutat be bort. Nehéz is lett volna találni nagyobb számban olyan dűlőket, amiről többen is készítenek olyan bort, ami képes arra, hogy azt megfelelően meg is jelenítse. Biztos lett volna pár ilyen dűlő, de azt se felejtsük el, hogy a rendezvény arra is kísérletet tett, hogy a dűlők és Hegyalja sokszínűségét is bemutassa. Én azt gondolom (és talán tudni is vélem), hogy Alkonyi László egyrészt alaposan felkutatott minden pincét a legszebb dűlős tételei után, másrészt pedig a dűlős borok készítése csak most fog kapni egy nagyobb lendületet Hegyalján. Nagyon sokan eddig azt sem tudták, valójában milyen értéket művelnek meg nap mint nap!

Utóbbi mondat alátámasztásához elég csak megkérdezni például egy-két tállyai borászt a terveikről. Nekik nagy biztatás az, hogy Alkonyi nem az elmúlt 15 évhez, hanem jóval korábbra nyúlt vissza.

demisec · http://thepit.blog.hu 2012.06.07. 13:16:10

@zoli: szerintem tévedés, amit írsz. Az aszúborok nem lehetnek/nem lehettek Bél Mátyásnál sem értékmérői egy dűlőnek, sőt pont azok egyértelmű térhódításával, később a szárazabb borok háttérbe szorulása miatt sikkadt el a klasszifikáció. Dűlőszelektáltan aszút akkoriban nem hiszem, hogy készítettek. Több dűlőből rakták össze (ahogy általában ma is), pont a sok eltérő fekvés ad/adott nagyobb biztonságot a különböző évjáratokban. A klasszifikáció az én tudomásom szerint a száraz alapanyagról szólt és szól ma is.
@akov: "van igaz sok jó termelő, de még nem elég. A Bél Mátyás-féle klasszifikáció egyrészt 300 éves, másrészt nem széleskörben elfogadott és hivatalos." Bocs, de nem egészen értem, hogy miért a "jó" termelők száma határozná meg a dűlők besorolását. Ha ezer általad is jónak gondolt termelő lenne, akkor sem elsődlegesen róluk szól ez a sztori, hanem pont, hogy egy olyan rendszert hozna létre, amit egy-egy generáció egy-egy borászata nem söpörhet csakúgy le az asztalról. A besorolások legnagyobb gátja ma pont az, hogy a borászok ezt nem látják be, hanem a rövidtávú (piaci) érdekeiket helyezik előtérbe. Óvatosan a borászok véleményével...ne felejtsük el, hogy nekik (érthető módon) megélhetési szempontok is szerephez juthatnak, amellett persze, hogy elkötelezettek dűlőik mellett.
Továbbá látható, hogy fajtakérdésben, terméshozamok terén még inkább érvényesülnek az ilyen gátló érdekek... Persze, fontos lenne ez is, de én a magam részéről szkeptikus vagyok afelől, hogy a termékleírások hamarabb hoznak ebben az országban valós eredményt a minőség zászlaja alatt, mint egy klasszifikáció, ahol értelmes borászok, értelmes emberek beszélgetnek. De meg kell próbálni.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2012.06.07. 13:28:19

@demisec: arra gondolok, hogy a Tokaji bor szempontjából totálisan másodrendű a kérdés, hogy egy adott dűlő 1. v. 2. osztályú és hogyan van ez ráírva a címkére. Egyszerűen ez nem érdekes, a fogyasztók szűk rétegénke mond bármit is, miközben pille palackba kerül a Tokaji borok jó része és szarul van elkészítve és még hamisítják is, olasz mustsűrítmény van benne stb. A Tokaji borok alsó szegmensét kellene előírásokkal és azok konzekvens betartásával rendbe tenni. A dűlőbesorolás totál másodlagos. Nem ez fog ugyanis munkahelyeket teremteni, hanem a minőségi bortermelés.

demisec · http://thepit.blog.hu 2012.06.07. 13:56:44

@akov: érzel valós eredményeket ilyen téren? Vagy akárcsak előremutató komolyabb változásokat pille palack, mustsűrítmény ügyben? Pedig lett volna rá egy pár év. Finoman szólva lassan őrölnek a malmok... Lehet ezt nézni, meg keseregni, sokat hozzátenni az ember nem tud. Alkonyi László megpróbál a dűlők felől hozzátenni valamit a kibontakozó minőséghez.
Amúgy meg szerintem egy teljesen más szerv, teljesen más jellegű feladata, küldetése a termékleírások normalizálása.... Nem is igazán értem, hogy jön ez egy dűlőbesorolási munkához, vagy miért is kéne az egyiket a másiknak alá/fölé rendelni. Ne is haragudj, de ez olyan mintha azt mondanád egy focicsapatra, hogy azért rossz a védekezése, mert gyenge a támadósora. Szerintem ezek különálló problémák, melyeket külön (de legalábbis parallel) kell kezelni.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2012.06.07. 14:11:50

@demisec: Az a kérdés elérhető-e a konszenzus a termelők teljes spektrumán és mekkora enegiákat fog ez felemészteni? Nem érhető el szvsz, emiatt ebből a besorolósdiból soha sem lesz jogszabály/rendelet. Kérdés, hogy érdemes-e létrehozni egy N. gittegyletet, aminek a Tokaji termelők fele lesz csak tagja, azaz érdekek és koncepciók mellett széttördelni a borvidéket, aztán ehhez a gittegylethez majd csatlakoznak mások, de a bentlévők meg néha összevesznek és kiválnak. Kérdés, szükség van-e ilyesmire? Láttunk már ilyet, ugye. Fura, ugyebár, hogy ezzel a besorolósdival Szepsy István sem ért egyet.

Egyébiránt is burgundia "wannabe" utóérzése van ennek az egésznek. A cikk pedig nagyon jól megemlékezik arról, hogy inkább termelői stílusok vannak, semint a dűlők ízét lehetne kóstolni. Bár kétségtelen, hogy az egész story rendkívül romantikus.

Én arról próbáltam megemlékezni, hogy a Tokaji borpiramis alapjai nincsenek rendben. Egy világklasszis borvidéken az nem történhet meg, hogy van 30 kiemelkedő termelő, a többiek meg pillepalackos szemetet készítenek. Felemelkedni akkor lehet, ha az alapok is 100% rendben vannak. Ugye, nem kell most Burgenlandra, Rheingaura és más borvidékekre hivatkoznom?

demisec · http://thepit.blog.hu 2012.06.07. 14:32:28

@akov: meglátjuk, a lehetőség mindenesetre minden borásznak adott (épp ezért nem gittegylet szerintem, de mindenki azt gondol, amit akar). De pont ennek okán én nem indulnék ki rögtön a széttöredezésből. Szepsy István számára is ugyanúgy adott a lehetőség a párbeszédre, mint a többi hegyaljai borásznak. Ennél jobban nem lehet közelíteni az érdekeket. Higgadt, türelmes eszmecserére van szükség közösségen belül, semmi másra. Ez olyan veszedelmesen nagy kihívás értelmes, tanult emberek számára? Szomorú helyzetkép lenne.
Ahogy szomorú helyzetkép, és értem, amit te is írsz a borminőségi kontrasztokról, de semmi nem utal arra, hogy ott mostanában érdemben történne bármi (és épp ezért kár olyan egészséges gondolkodású közösségekkel példálózni, amiket említesz....látható: nálunk sajnos nem tűnik megvalósíthatónak...várhatunk rá, hogy itt is megtörténik a csoda, de egyelőre nem történt). De szerintem ez nem zárja ki azt, hogy elkötelezett, értelmes emberek párbeszédet folytassanak értékekről, haladva egy bizonyos irányba.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2012.06.07. 14:36:33

@demisec: így van, párbeszédre szükség van, de én szkeptikus vagyok. Azért emlegettem rendeletet/jogszabályt, mert ennek ilyen szinten kell mennie. Értelmetlen, amikor egy termelői csoport kiválik a többiek közül és elkezd plusz dolgokat feltűntetni a címkén. Sajnos egy olyan országban élünk, ahol ezek a bizonyos értelmes és párbeszédképes emberek sem tudnak együttműködni. Részemről szkeptikus vagyok...

demisec · http://thepit.blog.hu 2012.06.07. 14:54:13

@akov: bocs, de nem látom, nem értem, miből vezeted le egyértelműen a kiválást, polarizálódást! Egyúttal nagyon előre is ugrottunk.
De értesüléseim szerint ez most nem is egy eredetvédelmi egyesület lesz, mint a Mádi Kör vagy a Bormívelők. Szerintem régen rossz, ha valaki ilyen-olyan sérelmek miatt határolódik el egy ilyen összborvidéki dologtól (ami továbbra is: NEM a mai borászatokról vagy rongyrázós közös rendezvényekről szól, hanem a közös múltból táplálkozó közösen épített borvidéki jövőről).

akov · http://borrajongo.blog.hu 2012.06.07. 15:21:09

@demisec: pedig el fognak zárkózni tőle, mert marha sok érdeket fog sérteni. Szepsy is ettől tart, érdekeket sért a dűlőknek a valós v. vélt határai, ennek meghatározása stb. Van itt problematika. Éppen ezt mondom, ha Szepsy nem csatlakozik, akkor a "nagyüzemek" sem fognak. Innentől ez hasonló lesz, mint a Mádi Kör meg társai, azaz csak egy termelő csoportosulás. Ne legyen persze igazam... de nem könnyi ebben az országban optimistának lenni.

zoli 2012.06.07. 20:01:00

@demisec: lehet, hogy igazad van, nem ismerem Bél Mátyás térképét vagy éppen Szirmay Notitiáját, amint ezt a térképet közzéteszik, talán bölcsebb lehetek. Mindenesetre akkoriban már jócskán teret nyert az aszúbor, elég ha csak a Rákóczi szabadságharc idejére gondolunk, mikor is a fáma szerint aszúborral (is) igyekezett pártfogókat keresni, eszerint tehát a legnagyobb érték mégiscsak az kellett, hogy legyen. A nagyságot, a nemzetközi hírnevet az aszúbor hozta meg Hegyaljának. Józan paraszti ésszel azt gondolom, hogy a klasszifikálás elsődleges célja amolyan értékbecslés jellegű dolog lehetett, a minőségi kritériumok mellett számíthatott az is, mennyit tud teremni az adott dűlő, illetve mennyi aszút terem, stb...leegyszerűsítve mennyi hasznot hoz a gazdájának. Ebből kiindulva nehéz számomra elhinni, hogy kizárólag száraz borról szólt volna a fáma.

demisec · http://thepit.blog.hu 2012.06.08. 11:05:55

@zoli: az új térkép szerzője többet tudna erről mondani, mint én(: Én is tőle hallottam ezt, hogy abszolút nem az aszúra épült Bél Mátyás besorolása, sőt...ahogy már írtam (annak egyre erősebb főszereplésével kezdett egyre halványulni a klasszifikáció jelentősége).

hegyaljai 2012.06.10. 19:06:06

Szeretnék mindenkit kiábrándítani, hogy sem Bél Mátyás korából, sem a Tokajhegyaljai Album megjelenésének évéből (1867) nincsenek olyan pontos dűlőlehatárolást tartalmazó térképek, mint amelyet 418 darabra az EU követelmények szerinti "termékleírások"-hoz a hegyközségek kidolgoztak, a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) megrajzolt, és egyezik a jelenlegi ültetvény nyilvántartással, a VINGIS-szel. Alkonyi tulajdonképpen a FÖMI térképére rajzolta be esetleges aldűlő elképzeléseit, és szinezte be az osztálybasorolásnak megfelelően.
Azt, hogy hol volt az adott dűlő határa, hogyan változott Bél Mátyás több mint 250 évvel ezelőtti korához képest, azt nehéz kideríteni, vagy esetleg nem is lehet. Meg kell keresni az úgynevezett "városkönyvekben", a családi és megyei levéltárban a birtok tulajdonos változásait, és azt vissza kell vezetni. Parcellánként! A legkorábbi hiteles hiteles, a mai térképekkel összevethető XIX. század végi térképekhez. No ez nem kis feladvány.

117 2012.07.17. 14:48:05

Szerintem egyik megközelítés megfelelő végrehajtása sem okoz(na) problémát a borvidéken. Sem az akov által védett minimum-sztenderd jogszabályi rögzítése, sem a prémium-kategória megfelelő klasszifikációja. Egyik esetben sem kell azonban arra számítani, hogy hamar sikerül eredményt elérni. A minimum-sztenderd feljebb tornázása ugyanakkor gyorsabbnak tűnik. Az alapvető cél a jó minőségű bor elérése. A minőség azonban nem egzakt fogalom, jogszabályi meghatározása sziszifuszi, és amit a jogszabály nem tilt, azt szabad: rövid időn belül újabb módszerekkel játszák ki a jogszabályi rendelkezéseket. Az egyesületi munka meg sokkal kevesebb eredményt hoz általában, mert nem kötelező mindenkire, és nehéz az önkorlátozás rossz gazdasági körülmények között. A dűlőlehatárolás pedig igenis fontos a JÖVŐRE nézve, és minden borvidéken kötelezővé tenném (pedig már ma is az: enélkül elvileg fel sem lehetne tüntetni egyetlen boron sem azt, hogy mely dűlőből származik!).

A kulcs mindkét estben, hogy hogyan valósul meg a gyakorlatban. Pl. a sebességkorlátozás önmagában nem akadályozza meg a balesetek számának csökkenését, csak ha megfelelő az ellenőrzés. Így pakolnak ki 40-es táblákat az út mellé, ez nem oldja meg a gondokat.