Meghívást kaptam, hogy reggelizzek együtt a Concha y Toro bornagykövet asszonyával, Daniela Perezzel a Larusban. Nem tudtam menni. Ellenben képviselte a blogot az egykor volt Tinto Fino fénykorának szakmai igazgatója, Cseh Gábor. Fogadják szerettek beszámolóját.
Az a péntek is böjtös napnak indult! Álruhás borbloggerként beugorhattam vendég-reggelizni az alternatív boríróknak szervezett borkóstolós, borbeszélgetős, kötetlen eseményre, ami egyben az előző napi nagykövetségi vacsora és az ezt követő, „igazi” sommelier-éknek tartott ebéd között foglalt helyet (talán nem szakmailag).
A három találkozó apropóját az adta, hogy a Concha y Toro pincészet néhány éve a valamikori Tinto Fino boráruház által (és általam is) Magyarországon bevezetett Casillero del Diablo (Az ördög pincéje) márkacsaládjának honi forgalmazása új – és reméljük biztosabb – kezekbe került a Kiss Richárd által vezetett United Brandsnél. Remélhetőleg hamarosan egyre több helyen lehet találkozni ezzel a remekül felépített márkával.
A Concha y Toro tucatnyi márkájából a középkategóriás Casillero del Diablo 5 borát – sorrendben a sauvignon blanc-t, a shirazt, a merlot-t, és carmenèrét és cabernet sauvignont – kóstolhattuk a napsütéses teraszon (bár ma már rozé és pezsgő is található a szortimentben – és ezt nem szomjúságból mondom). A borok fiatal, 2009-es évjáratuk ellenére a megszokottnak megfelelően összesimultak, kerekek voltak, a vörösök pedig teltek, bársonyos tanninokkal. A sauvignon blanc testes és fineszes, de nem harsány kiwi. Kedvencem a shiraz lett borsos-kassziszos játékával, a merlot egy kicsit erőtlen, de jól ellenpontozott, a carmenère fűszeressége enyhén trópusi, de nagyon közel áll a merlot-hoz, a cabernet sauvignon pedig a legérettebb arcát mutatta, mégsem lett brutális. Talán az enyhén generál-stílusból lehetne a fajtákat távolabb helyezni egymástól, de évi sok millió rekesz előállítása mellett kézművességre még gondolni is botorság.
Vendéglátóink, Daniela Perez, a pincészet bornagykövete, és José Miguel Cruz export manager spanyol és angol köszöntőjét követő angol társalgásba csak a Larus chefje, Buday Péter öblös magyarja dörgött bele, amint ecsetelte a dél-amerikai konyha sokszínűségét, a gazdag reggelik jó szokását, az alapanyagok kiváló minőségét, bemutatta a borjúmirigy/filé duettet, a temérdek rákot, az empanadasokat, a guacamolét és a terített asztal megannyi csemegéjét (külön kiemelendő a 20 liter otellóból nyert 3 liter eszencia).
A világ 8. legnagyobb pincészete 9.300 hektár szőlője nagyobb, mint a Mátrai borvidék! 125 országban képviselteti magát, valamint szponzorálja a Manchester United klubbot is. A pincészet honlapján lévő animációból megérthető az Ördög Pincéje történet: tudni nem tudhatjuk, de sejtetni engedi, hogy valóban az ördög maga jár a hűs falak között.
Legyen szó reggeliről, ebédről vagy vacsoráról – a Casillero del Diablo jól megtervezett ár/érték arányával valóban pokolian jó biznisz termelőnek, kereskedőnek és a fogyasztónak is! És ez a nagy szó!
