Skip to content


Nahe – Racknitz – Riesling

Nem csapok a közepébe – most sem. Mielőtt a borokra térnék, megemlítek egy fontos beszerzési forrást. Van egy remek hazai online vinotéka, amely főleg rizlingezik, ezért is lett a neve: Riesling.hu. A tulajdonos-üzletvezető-marketinges-mindenes Peter Klingler az ízig-vérig teuton fajta („a világ legnagyszerűbb fehér szőlőfajtája” – Jancis Robinson) Magyarországra delegált nagykövete – egyfelől. És legalább ilyen fontos szerepet tölt be a magyar borok németországi népszerűsítésében német nyelvű blogjával, a BorWerkkel – másfelől. Szeressük tehát Peter Klinglert. Az alábbiakban az egyfelől lesz a téma: a riesling a Weingut von Racknitz olvasatában.

Elfogult vagyok a fajtával, és hajlamos vagyok elfogadni azok véleményét, akik szerint az eleganciának és kifinomultságnak arra a mélységére és magasságára, melyre a legjobb osztrák és német rieslingek (és némely grüner veltlinerek) képesek, néhány kivételtől eltekintve egyelőre a magyar borászok csak vágyakozva tekintenek – ezt igazolták szórványos tapasztalataim is. Pár hónapja Herr Kling ismét bővítette a szortimentet, és ismét rieslingekkel: a Nahe borvidékről származó Weingut von Racknitz boraival, amiket be is mutatott az érdeklődőknek. A bemutatónak lett aztán visszhangja is: többek között Albert gazdáról és Csitéről verődött vissza az esmény. (Utóbb mint bioszőlészetben érdekelt/jártas szakmabeli is írt a pincéről.)

Nahe és a liebfrauenmilch
A körítésről csak röviden (lásd még a „Nahe – borvidéki gyorstalpaló” részt). A borvidék szorosan beékelődött a Rheinhessen–Rheingau–Mittelrhein alkotta háromszögbe, a Nahe folyó torkolatától délre-délnyugatra. Ott a borászok például arra büszkék, hogy a talaj sokféleségének köszönhetően a nahei riesling sokféle német rieslinggel rokonítható. Ettől persze van egy alapvető stílusjegye: az intenzív ásványosság, amely legtöbbször kedves gyümölcsös jelleggel párosul (mondják a nálam többet tudók). Nahe csillaga persze nem ragyogott mindig fényesen: amikor bő két évtizede a borvidék kétes hírű „zászlósbora”, a tartálykocsikban exportált liebfrauenmilch elvesztette vonzerejét és ezzel együtt a piacát, sok borászati cége jutott a csőd szélére arrafelé. Manapság viszont erősen megújult a borvidék, nem kis részben a kis családi pincészetek törekvései nyomán. Nyilván az is jót tett a borvidék imázsának, hogy ott dolgozik a világ legjobb fehérborkészítői között számon tartott Hermann Dönnhoff (borai szintén kaphatók a riesling.hu-n).


Nahe – a Rajna szögletében

Racknitz ist Weingut
A Weingut von Racknitz kis családi birtok (17 hektár, némelyik dűlő olyan meredélyen, hogy csak speciális gépekkel vagy kézi erővel művelhető), amit egy házaspár vezet. A családnak van múltja az Odernheim környéki Disibodenbergben, mintegy 200 év, meg van hagyomány a borászatban is, ami azért annyira nem fényes, hogy hivatkozási alap is lehessen. Luise Freifrau von Racknitz és Matthias Adams (lásd az első képen) egy meglehetősen leromlott és kicsi birtokot vett át az ezredforduló után, amiből felépítették a borvidék élmezőnyébe tartozó biodinamikus gazdálkodást folytató pincészetüket. (Akit a részletek mélyebben érdekelnek, tanulmányozza a birtok honlapját. Egyelőre acéltartályban készítik a borokat, spontán erjesztéssel, sokszor almasavbontás nélkül, az alapborokat kivéve mindegyiket dűlőszelektáltan. Már látszik a következő lépés is: beszerezték az első fahordókat.

Savhiányosoknak gyógyszer.
Luise von Racknitz vezetésével kilenc bort kóstolhattunk meg, mindegyik riesling, egy kivételével mindegyik 2008-as, és mindegyikben imádtam a kevés alkoholt. Ezek a borok megközelítőleg egy évet érlelődnek tartályban, aztán fél évet palackban. Engem már az alaprizling (Riesling trocken) is levett a lábamról, főleg az áttetszően tiszta, virágos, őszibarackos, szőlős, enyhén parfümös illatával. A korty már közel sem ennyire behízelgő, a 8 g/l sav erőteljesen hasítja a nyelvet, mintha az éretlen csipkebogyót és a savanyú nyári almát kevertem volna a még épp megpirult ribizlivel. Érdekes, hogy ezzel együtt is képes érvényre jutni benne némi ásványosság. Hasonló képet mutatott az első dűlőszelektált bor, a Riesling trocken vom Schiferboden 2008. A palás talajon jól gyűlt a cukor, ebben a borban maradt is vagy 7,6 g literenként, de savakban sem szűkölködik (8,8 g/l). Az illatban a hamisítatlan német elegancia (Der Kaiser osztja a labdákat hibátlanul szabott és frissen vasalt öltönyben a müncheni olimpiai stadionban). Édes-mézes, gyümölcsös, tiszta illatvilág elbűvöl, a korty harapós savai, a hersegő gyümölcsök kijózanítanak. Az édesség és a sav külön életet élnek, de még összecsiszolódhatnak.

Szinte dűlőmitológia
Az első „aha” élmény: a vulkanikus talajról származó Riesling trocken vom Vulkangestein. A virágos, köves illat a kortyból is visszaköszön, a cukor és a sav itt már nagyon jól kiegészítik egymást. Krémesen szétterül a szájban, ám a végén mégis a sav marad a legtovább. Az Oderheimer Kloster Disibodenberg viszonylag fiatal tőkékről származik. A dűlő 70-es években kialakított teraszain a talaj jellemzően agyagos pala és homokkő – a bor pedig majdhogynem neutrális. Kis kovakő, egy kis toastkenyér, mezei virágok, feketeribizli. A korty határozottan sós, telt, krémes, de a egyelőre itt is a savak búcsúzkodnak a legtovább, ezért rájuk emlékszem a legélénkebben.

A Schlossböckelheimer Königsfels már emberibb léptékekkel méri a savakat. Akácos, mezei virágos, mézes, fűszeres, citrusos – és feszes. A kortyban harmóniába olvad cukor és sav, egyik sem lóg a másikon, egyik sem harsog, egyik sem dicsekszik... Az első igazán kerek bor. Ennél is magasabbra hág a Niederhäuser Klamm, mégpedig a klasszicizálás irányába: diszkrét, de kerek illat virágokkal, trópusi gyümölcsökkel, érett szőlővel, mézzel, enyhe petrolossággal. A korty vastag, olajosan sima, krémes, ásványokkal ékes. A Niederhäuser Hermannshöhle már csak a dűlő miatt is érdekes. Ezt a dűlőt tette ugyanis híressé Hermann Dönnhoff (vagy ez a dűlő Hermann Dönnhofot?). Ez a palack már a riesling bujaságáról mesél. Nagy test – nagy élvezet. Illatába enyhe petrolosság, virág, öszabarack, banán, citrusok. A trópusi gyümölcsök édességét finom kovásság ellensúlyozza. A korty krémes, vaníliás, de a maradékcukor ellenére sem lomha, ível felfelé, és egy pillanatra sem lankad. Ehhez persze kell a savgerinc, ami itt is megvan hibátlanul, hajlékonyan, rugalmasan, de sehol sem tolakszik előtérbe. A lecsengésben nincs egy szemernyi karcosság sem. Ezek után nehéz dolga volt a sorban következő Taiser Rotenfelsnek, de megküzdött a feladattal. Eleve más dűlő, ami más nyelvjárás, egyedi hangsúlyokkal. Az enyhe petrolos jelleg, ha lehet, még szebb, mint az előző borban. Mellette enyhe füst és szűzdohány, és csak mögöttük jelennek meg a virágok, a narancshéj és a szőlő. A korty nem ível olyan magasra, mint az előző dűlő borában, ellenben távolabbra: a fűszerek, a mézzel leöntött szőlőszemek, vadvirágok illata sokáig ott marad utána a pohárban. A hetven éves tőkék hozzák mindazt a tapasztalatot, amit a meredek, kézzel művelt dűlőben szerezhettek.

Mit ér a riesling, ha öregebb?
A sor „idős” bora, a 2006-os Schlossböckelheimer Königsfels persze nem őskövület! Egy riesling életében négy év időtávlat, ennyi idő alatt épp csak kezd kibontakozni a palackérlelés hatása, és benne az a bizonyos, jól felismerhető petrolos (közérthetőbben: gázolajra hajazó) illat. De kinek tetszhet a petróleum szaga (leszámítva Winklert és Karottát)? Dióolaj, olíva, botritisz, vargánya, dohány – ezek az alapjegyek, amik mögött valóban van valami egészen finom, leheltnyi petróleumos jelleg, ami egységbe foglalja az illatkép elemeit. A korty krémes, szemcsés, hosszú. Van eleje, közepe és komótos lassúsággal érkezik a vége. A botritisz elegáns kesernyékkel köszön vissza a szájban. A savak élnek, és – a sor egyetlen borában – az alkoholt kicsit magasnak éreztem. De 15 eurót bőven megér.

Nahe – borvidéki gyorstalpaló

Központ: Bad Kreuznach
Terület: 4155 ha (2008-ban)
A legelterjedtebb fehér fajták: riesling 27,3% (1125 ha), müller-thrugau 13,4% (552 ha), silvaner 6,5% (277 ha)
A legelterjedtebb kék fajták: dornfelder 10,8% (456 ha), spätburgunder, azaz pinot noir 5,9% (248 ha), blauer portugieser 2,6% (112 ha)
• Meghatározó borászatok:
Weingut Hermann Dönnhoff (25 ha ültetvény, évi 130 ezer palack, zömében riesling ültetvények, kevés pinot blanc és pinot gris)
Weingut Dr. Crusius (17 ha ültetvény, évi 100 ezer palack, legnagyobb arányban riesling, mellette pinot blanc, müller thurgau, pinot noir)
Schlossgut Diel (15 ha ültetvény, évi 90 ezer palack, legnagyobb arányban riesling, mellette pinot blanc, pinot gris, pinot noir)
(És még sokan mások...)


 

Címkék: németország riesling nahe weingut von racknitz

A bejegyzés trackback címe:

http://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr612359884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.