Nem tudom, Kocsis Pál mérlegelte-e annak idején, hogy milyen szép karriert fog befutni az épp 80 éve, Csaba gyöngyéből (Mathiász János hibridje a talán német származású bronnertraubéból és az ottonel muskotályból) és pozsonyi fehérből nemesített Irsai Olivér nevű hibridje – manapság mintha népszerűbb lenne a közelmúltban elhunyt Bakonyi Károly cserszegi fűszeresénél is. Az Irsai Olivér előnyei tagadhatatlanok: korán érik, vékony héjú, mégsem rothad, behízelgően muskotályos zamatú. Persze van egy komoly hátránya is: savai lágyak, ezért gyorsan öregszik. De ha jó időben szüretelik, ügyesen, hozzáértéssel és jó ízléssel dolgozzák fel, a tavaszi-nyári időszak legkellemesebb fröccsbora lehet. Alábbiakban két remek példányát jelenteném a szabadságra igyekvőknek.
Egy katt után jön a két bor.
A Szent István Korona fehérbor-sorozata és cabernet sauvignon rozéja (Pázmándról) mondhatni hibátlan – más különleges ismertetőjeggyel nem bír, de még ez sem kis dolog a hazai borszcénában (bár szerintem máshonnan nézve sem gömbölyű a világ). Ezek a borok nem vaskosak, de mivel származási helyük az Etyek-Buda, zamatosak, savaik acélosak, lendületesek. Ár-érték arányuk meg egyenesen kiváló: 600 forint körüli palackáron tisztességes, iható bort kapunk. A 2009-es Szent István Korona Irsai Olivér a sorozatból az első számú kedvencem. Egyik legnagyobb erénye az egyensúly: jellegzetesen, de ízlésesen eltalált parfümösség, muskotályos szőlő, virág, szép savak, karcsú test, ennek megfelelő hosszúság. De nem is kell beleszédülni a Szabolcska Mihály-os mélységekbe. Élvezzük az olcsón megvásárolható 4 pontot! Engem megmentett a kánikulai napokban!
Drusza a szomszédból, Bicskéről Juhász Tibor 2009-es Irsai Olivére. A pincéről most nem beszélnék, írtam már róla hosszabban is, rövidebben is, Albert gazda pedig a tavalyi olivért dicsérte röviden, de velősen. Kis birtokról származik ez az Olivér, de ne keressünk benne se terroirt, se mély filozófiát. Böcsületes munkát, jóra törekvést annál inkább. Nem vastagabb, mint a Szent István Koronáé, hasonló fajsúlyú minden tekintetben. Ha egymás mellé tesszük a két bort, nüansznyi különbségeket azért előbb-utóbb találunk. A Juhász-félénél például az muskotályos illatjegyek még visszafogottabbak, viszont a virág, a fű és a friss szőlő jobba érvényesül, amitől az összkép elegánsabb. Az alkohol példásan visszafogott, a korty kicsit tartalmasabb, ha lehet ilyent mondani: krémesebb, húsosabb. Mindezek a különbségek azonban legfeljebb a hangsúlyokat helyezik máshová , értékében azonban itt is az OK jöhet szóba, azaz 4 pont. Kár, hogy nagyobb része más pincészet portfolióját gazdagítja...
