Mintha az angolok bosszúra készülnének az elveszített százéves háború miatt: fokozatosan szivárognak vissza Franciaországba, és nemcsak északra, hanem most már a déli megyékben is ott vannak, sőt földeket – mit földeket, szőlőbirtokokat! – vásárolnak. Ráadásul megtanulnak jó borokat készíteni. A Domaine Begude tulajdonosa is két angol: Catherine és James Kingslake, akik 2003-ban vásárolták meg a Carcassonne-tól mintegy 15 kilométerre, egy Cépie nevű kis falu mellett, a Pyrenees hegy (nem keverendő a Pireneusokkal) lábánál fekvő 25 hektáros birtokot. Az ültetvényeik 320-370 méter tengerszint fölötti magasságban fekszenek. Hangsúlyosan fehérboros pincészet: a terület 65%-án chardonnay, 15%-án sauvignon blanc, 5%-án chenin blanc van, a maradék 15%-nyi területen pedig mindössze egy vörös fajtával foglalkoznak, a pinot noirrral, amiből készítenek rozét és vörösbort is. Kacérkodnak a biodinamikus gazdálkodás bizonyos elemeinek a bevezetésével. Amúgy ízig-vérig modern gazdaság: bizonyos területeiken használnak szőlőkombájnt, de szüretelnek kézzel is, a pincében hűthető acéltartályokkal és francia tölgyfahordókkal dolgoznak. Amennyire a netes forrásokból ki tudtam deríteni, sikeresek. Csúcsboruk egy chardonnay, amely L’Étoile néven fut, és állítólag egy burgundiai, három Michellin-csillaggal büszkélkedő étterem is az itallapján tartja, egyedüli nem burgundiai borként. (Az alábbi képen a tulajdonosok, a lapozás után pedig a boruk).
.jpg)
Boraik egy részét a már többször is emlegetett MonVinben lehet kapni. A L’Étoile kicsit drága, így óvatos duhajként egy barátságosabb árazású borukat választottam. A 2007-es, Le Bel Ange fantázianevű chardonnay (Vin de Pays d'OC IGP) nem tiszta chardonny, tizede chenin blanc. Vékony falú burgundi palack, ízléses, ezüst színű csavarzár, tetején a pince emblémája – mintha egy könnyedebb új-zélandi fehér lenne. A szőlő délkeleti tájolású, 45 hl/ha terhelésű, agyagos-meszes talajú ültetvényről származik. Ennél a bornál az elsődleges cél a gyümölcsök, a savak és az üdeség megőrzése volt. Acéltartályban erjedt, és később sem került fahordóba. Illatát a „citrusok (lime) – alma – sárgadinnye – körte – nedves folyami kavics” vonalon lehet leírni. Emellett persze van itt virág, mandarin, szamóca, trópusi gyümölcsök, sőt némi vajasság is. Tiszta, eleven és játékos. Zamatai azonban közel sem ilyen kiegyensúlyozottak. Fanyarsága határozott, mint a kökényé, ami az én ízlésemnek sok, ugyanakkor a citrusok és a nedves kő a kortyban is szépen érvényesül. Aki szereti a határozott savérzetet, a kortyban az intenzívebb citrusokat, ezt is kedvelni fogja. Leginkább tengeri herkentyűkhöz, halakhoz tudom elképzelni. 5 pont, és nyert nálam egy esélyt a majd' hétezret kóstáló L’Étoile-nak.
