Osztrák fehéret kóstolni mindig öröm, különösen ha grüner veltliner. Egyből világossá válik ugyanis, hogy mit jelent kitalálni egy fajtát egy (néhány) borvidékhez. Hogy csak a legalapvetőbbet említsem: csökken a hibalehetőség, és a középszer sem okoz csalódást; nem repít a mennyekbe, de a pokolba sem taszít. Sajnos a beszerzésük bonyodalmas (bár Bécs közel van): az itthoni kínálat minimum gyászos, a magyar importőrök nem kényeztetnek. Ha lehet is kapni itt-ott egy-egy jobb rieslinget vagy zöldveltelinit, még mindig van egy akadály: meg kell barátkozni az árral, mert olykor pofátlanul drágán kínálnak átlagos tételeket is. Óbudán, a Corvinum Lajos utcai boltjában találtam a kamptali Johann Tropf Weingut alap zöldveltelinijére – még épp elfogadható áron.
Harmadik Johann Tropf nem akármilyen birtokot igazgat: felmenői már a 17. században ismert bortermelők voltak, a Tropf Weingut legalább 360 éves múltra tekinthet vissza. Első említése egy strassi matrikulában található 1649-ből, de talán ennél is fontosabb, hogy Mária Terézia 1751-es birtokösszeírása is rögzíti a családi gazdaságot, amely a 19. század végéig töretlenül fejlődött, és szállította a bort saját szekerein a bécsi kocsmárosoknak. A század második felében megjelenő filoxérát a birtok is megsínylette, de 1929-ben I. Johann Tropf ismét nekirugaszkodott, hogy kiszidolozza a családi ezüstöt. III Johann, aki az alábbi bort készítette, 1990-től vezeti a birtokot: szimpatikus úriember. A szortiment gerincét a fehérek adják: grüner veltliner, riesling, chardonnay, sauvignon blanc, fehérburgundi, sárgamuskotály, tramini – mellettük a pinot noir, a zweigelt, a merlot és egy küvé képviseli a vörös vonalat. A szőlőt dűlőnként dolgozzák fel és kezelik.
2008-as Strassertal Grüner Veltlinerük – ez az alap veltelini – háromezer környékén kapható a Corvinumnál (megjegyzem, például Drezdában olcsóbb, pedig a szász főváros 100 km-rel távolabb fekszik Stasstól, mint Budapest). Szalmasárga színében zöld árnyalatok villódznak. Illata könnyeden és játékosan elegáns: füves, zöldfűszeres, borsos, borsmentás, amihez édes illatok társulnak: szárított eper és mezei virágmix némi kamillás túlsúllyal. Gazdag illatvilág, de strukturált és áttetszően tiszta. Nem robusztus, hanem vibráló, „csupa ideg”. Szájban ugyanez az „idegjáték”, a sav itt tényleg gerinc – keményebb és szögletesebb, mint amit harmonikusnak éreznék, és van benne egy kis tanninos fanyarság is. Nem túl hosszú, de itt is visszaköszön az illat eleganciája és áttetsző tisztasága. Az ásványokat különösen szerettem benne. Jó bor, jó inni: 5 pont. Aki kedveli az österreichische wirtschaftot (das ist eine schöne...), feltétlenül próbálja ki.
