Skip to content


Fedőneve: Verdolino

Amennyire hangsúlyos fajta a zöldveltelini (vagy zöld veltelini, merthogy van piros is) tőlünk pár száz kilométerrel nyugatabbra, annyira marginális nálunk (egy 15-20 éves felmérés szerint az akkori közel 140 ezer hektár szőlőterületünknek mindössze az 1,6 százalékán termelték, s gyanítom, az arányok nem nagyon változtak 60 ezer hektárra vetítve sem). Érdekes, hogy elsősorban az extrém borsportban utazók foglalkoznak vele, persze egyedi módon, és készítenek belőle ilyen-olyan különlegességeket. Legutóbb épp a Tóth Sándor jegyezte Scheller Szőlőbirtoktól kóstoltam izgalmas velteliniket, de szép emléket őrzök egy 2007-es Villa Tolnay hordómintáról és Miklóscsabi Punktumjáról is. A mainstream azonban nem kedveli a fajtát. Talán nem lát benne fantáziát? Vagy macerásnak tartja a termesztését? Nem úgy a Tűzkő Birtok (korábbi nevén: Bátaapáti Szőlőbirtok), amelynek három tulajdonosa közül kettő is olasz, és mindkettő híres: az Antinori és a Mazzei család Toszkánából. (Akit érdekel a történet részletesebben, kattintson erőset.)

A Tűzkő birtokolta pincék amúgy patinásak, idén voltak 300 évesek, és ez alkalomból szüreti mulatságot is rendeztek, megmutogattak a vendégeknek sok mindent jól (beszámolót az eseményről,egy kattintás ellenében olvashatnak, képes dokumentációt pedig egy másik kattért nézhetnek). Akkor jártam először Bátaapátiban, nem bántam meg, a borok többsége is tetszett, különösen a Verdolino – pedig a neve ijesztőbb, mint egy Pasolini-film, de legjobb esetben is Jeles András Kis Valentinója jut róla eszembe. Persze nálam még ezzel a névvel is előnnyel indult: egyszer, nagyon régen dicsértem is futólag bort és a birtokot egyaránt. Most ellenőriztem: jól emlékeztem-e. Persze azóta sok minden változott: például nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a Zwack-boroktól (Mőcsényi kastélyborok) határozottan megkülönböztessék magukat, és úgy vélem, ez a minőséget is lendíti felfelé – kicsit.

Ez a bor például könnyedségében is nagyon tetszetős. Hiába, no, a szekszárdiénál néhány fokkal hűvösebb klímának is lehetnek áldásos hatásai, például hogy a fehér fajták jobban érzik magukat. A 2008-as Verdolino illatába a telt frissesség dominál, érett gyümölcsök, mezei virágok, borsmenta, a korty zamatos, húsos, de erőteljes és jól strukturált savgerinc tartja feszesen, és még egy kis sónak és ásványosságnak is teret ad (tapad a szájba, mintha mészkövet nyalogatnánk). Az alkoholt persze itt is nehéz kordában tartani, pedig van test, sav, zamatok, illatok, s lám-lám, mégiscsak kidugja ördögi szarvait. Talán ezért is érzek a rövid búcsúja után égett gyufára emlékeztető kormosságot a torkomban. A „majdnem” egyensúly nekem most megér 5 pontot simán. Jóleső, decensen elegáns kortyokban fogyott, így az utolsó pohár már meleg volt: a savak ugyan szögletesebbek lettek, de az alapélményt nem befolyásolták.

Címkék: zöldveltelini tolna tűzkő birtok 5 pont

A bejegyzés trackback címe:

https://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr841453081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása