Premium ohne prémium

A schwagerek nyolcvanas évekbeli nagy borászati feltámadása nem csak a szigorú minőségellenőrzésnek köszönhető. Sokat lendített rajtuk az is, hogy felfedezték maguknak a blaufränkischt, a zweigeltet és a grüner veltlinert: és egy újabb lendülettel bebizonyították, hogy azokból bizony szofisztikált italokat (is) lehet készíteni. No meg persze belefektettek némi pénzt, gondolom, hogy erről a világ tudomást szerezzen. (Csak zárójelben: számomra nem kétséges, hogy a befektetett pénz gasztronómiai háttér nélkül fabatkát sem ért volna.) Nem vedelem napi rendszerességgel az osztrákiai weinokat, de ha találkozom velük, szenzibilitásom fokozódik. Fischerék burgenlandi zöldveltelinijét például a Szent György-hegyi boraik érdekes ellenpróbájának gondoltam: hogyan csinálják Stötterában, az ottani 12 hektárjukon, van-e látszatja a több mint 70 év tapasztalatának, amióta a család borkészítéssel foglalkozik – ott.
Az biztos, hogy a 2008-as Grüner Veltliner Premium palackjának a látványa vonzó: egyszerű, de elegáns címke, jó minőségű csavarzár. A „Premium” kitétel valószínűleg nem több aprócska marketinges csúsztatásnál, mert az Alfred Fischer Weingut honlapján csak ezt az egy kategóriát találtam, fehérből és vörösből egyaránt. A bor illata nyitás után fülledt és zárt, de a fülledtség gyorsan eltűnik, és kibontakozhat az illat. Nincs nehéz dolga, nem túl bonyolult: virágos, őszíbarackos, gránátalmás csipetnyi kamillával. Szájban a savai lendületesek, nyomokban ásványosságot is érezni, a korty vége azonban nem kellemes, savanykás-citrompótlós. Mindezzel együtt azonban jó inni. Nem gazdag, nem tökéletes, nem prémium, de 4 pontot bármikor megér, mert tiszta, kellemes, jól iható.