Ha Szekszárd, akkor kadarka – kötelező gyakorlat egy szekszárdi lokálpatrióta borásznak. Készít is szinte mindenki. A hatvanas években közel 50 ezer hektáron „kaszálták” a kadarkát, hogy híg lőrét szűrjenek belőle; manapság alig több mint 600 hektáron kísérleteznek vele (nagyrészt persze még mindig az Alföldön), de legalább eljutottunk oda, hogy kísérleteznek: klónokat szelektálnak, keresik az igazit. Mert egyelőre még azt sem nagyon tudjuk, hogy melyik az igazi: genetikailag ugyanis nagy változatosságot mutat a fajta; a régi, 60-80-100 éves ültetvényekre, a klónszelekciók forrására, manapság vigyáz is mindenki, mint a szeme fényére.
És a jó kadarka nem hiú ábránd: egy két hazai változata és a bolgárok gamzája legalábbis erre enged következtetni. Mintegy három éve a fajta kapcsán két érdekes szöveg is született A Művelt Alkoholista oldalán: Alföldi Merlot Vereség a kadarka-fronton című írásának egyik kommentezője, bizonyos Pálos Miklós (Szekszárdi Borműhely) a mimiesszéje, valamint a Kadarka című poszt, melyben termelők nyilatkoznak a saját kadarka-képükről. Érdemes áttanulmányozni mindkettőt.
Mészáros Pálék 2007-es alap kadarkája (kapható sokfelé 1200 forint körüli áron) nem serkent ampelográfiai kutatásokra. Elfogadhatóan kadarkás: fűszeres és zamatos. Nem vaskos, nem nagy, hanem finom. És azt hiszem, legtöbbször ennél többet nem is kívánhatunk egy bortól. Friss, intenzíven gyümölcsös az illata: főleg málna és meggylé, amit fűszerek, csipetnyi ánizs és hűs menta gazdagít. Szájban a közepesnél paraszthajszállal vékonyabb testet érett, ám virgonc savak segítik, tanninokkal nem kell bajlódnunk, koncentrálhatunk a zamatos gyümölcsökre, a kerek, de játékos kortyra. Csúszik ez a bor könnyedén. A szellőzésre felemásan reagál, röpke óra után illatában a fűszerek és a menta intenzívebbé, a savai meg karcosabbakká váltak, de így is vastag 5 pont a jutalma.
