Nagy kortyokban szódával

Mostanság mintha nem a fősodorban nyomulna a Gál Tibor Pincészet, de ifjabb Gál „Titi” Tibor a helyén van, dolgozik, tanul és fejlődik – ahogy keze alatt a borok is: a közelmúltban az AMUVA tilója is erről tanúskodik. Hiába kutattam emlékeimben – és jegyzeteimben –, hogy ittam-e már Gál Tibor rozét. Tavaly nyáron kóstoltam 2007-es Frescójukrat, ami bár a Bujdosó-féle Rose Secco és Pfneiszlék Sparkelinája mellett kevésbé tetszett, idén is szívesen megkóstoltam volna. Egyelőre azonban csak a 2008-as pinot noir rozéjukra leltem.
Ennek a rozénak a színe legalábbis meglepő: nem klasszikus hagymahéj, nem is lazac: azoknál sokkal halványabb piszkos rózsaszín. Leginkább a dél-francia gris de gris stílust idézi – ám egyéb jellemzői már közel sem: vastagabb is, karakteresebb is, alkoholosabb is. Illata intenzív eper, aztán meggyszörp, végül a frutti kicsit szintetikus illatkavalkádja. Szájban a savakat szinte harapni lehet, ami nem lenne baj, ha nem harapnának vissza. Mintha sok éretlen bogyó is belekerült volna a zúzóba. Azzal együtt a szénsav nem áll rosszul neki, határozottan feldobja, meg lazítja a markáns savasságot. (Azt gyanítom, hogy a széndioxid többsége utólag került a borba, és talán izgalmasabb lett volna, ha több erjesztési szénsavat sikerül megőrizni.) A savak mellet azonban szerencsére tudnak érvénysülni az intenzív gyümölcsös zamatok is. Ha a savval megbarátkoztunk, jó itala lesz a kánikulás napoknak, ezzel a savkészlettel rozé fröccsnek mennyei. Csupán az alkoholt, azt tudnám feledni... 12,5% az ilyen stílusú borban vétek, egy egésszel kevesebb is bőven elég lenne, sőt! A 4 pont azonban így is kijár neki.