Skip to content


Különbféle rózsaszínű borok

Van a borglóbusz, melyet két nagy világrend ural: a fehér és a vörös. De van egy kicsinyke kis szeglete, amit egyik sem tudott meghódítani, így aztán az sem nem fehér, sem nem vörös: rózsaszín. És a rózsaszín legkülönbözőbb árnyalataiban pompázik. Árnyalatai számtalanok, ahogy az elnevezései is az írásjelek roppan nagyszámú kombinációjával írhatók le: rozé, rosé, gris de gris, Rosé d'Anjou, Rosé de noirs, clairet, weißherbst, siller, rosato, chiaretto, rosado, kretzer, blush és még százféle variáció felsorolható lenne itten.

Nevezzék azonban bárhogy is e népszerű – már-már divatos – borokat, van egy közös vonásuk: mindegyik név mögött szinte ugyanazt a technológiát találjuk (illetve találtuk eddig). Kékszőlőből készülő, a bogyózás-zúzás után pár órát héjon töltő, leginkább acéltartályban, hűtve erjesztett borok ezek, melyek közül a legügyesebbek Márton napján, a beaujolais nouveau-val egy időben adják át gyönyöreiket a borisszáknak. (Az Európai Unió felkészült szakértői által javasolt, aztán elvetett vegyítési lehetőségről most ne essék szó, bár gyanítom, nem kellett volna tíz év, hogy a vörös és fehér összeöntésével készült rozék is megtalálják a híveiket – ideológia meg még hamarabb lett volna hozzá.)

A világ bortermelésének mindössze három-négy százalékát adják, ami persze csak általában három-négy. És mint minden általánosítás, ez sem igaz, legfeljebb csak úgy általánosságban, azaz sem így, sem úgy. Amint ugyanis közelebbről szemléljük a vörös-fehér-kicsitrózsaszín glóbuszt (kész Lovashadsereg – ha valakinek ez mond még valamit), látunk nyolcvan százalékot, meg harmincat, meg húszat, meg semennyit. A műfaj származási helye (legalábbis az egyik) Provence; és például a Nagy Francia Eredetvédelmi Rendszer által megkülönböztetett nyolc provence-i AOC mindegyikében jelentős arányt képvisel a rózsaszín; a legnagyobban (Côtes-de-Provence, az AOC státuszt 1977-ben kapta) az össztermelés, azaz a 900 ezer hektó bor nyolcvan százalékát adja. És arrafelé nem új keletű divat, ugyanis Provence-ot már a 17. században is a rozéiról tartották számon szerte Franciaországban („friands vins clérets de Provence”).

Van azonban másfajta hagyománya is a rózsaszín árnyalatoknak: a német bormesterek szintén kedvelték a színt, bár kicsit másképp állították elő, mint a franciák: a fehér és a vörös fajtákat együtt dolgozták fel, és ebből keletkezett egy olykor sötétebb, rubintosabb, máskor halványabb, fukszosabb, könnyű, jól iható, friss savú borocska: a siller (schillern – csillámlik, csillog, két színben játszik), amit manapság főleg szénsavvak dúsítva, például habzóborként, gyöngyözőborként értékesítenek. A mindennapok bora. Felénk is ez honosodott meg. Persze az, hogy honnan érkezett a sillerkészítési tudomány, mind a mai napig kérdés, egyesek ugyanis váltig állítják: a rácok hozták a kadarkával együtt.

Annyi tűnik biztosnak, hogy ma két magor iskola létezik: az ősi magor sváb, valamint a még ősibb magor rác. Na most ez utóbbiról nem sokat tudunk, szinte csak azt, amit az erre a hagyományra hivatkozó Polgár Zoltán elárul honlapján, azaz semmit. Én valahogy úgy képzelem, hogy amikor a rácoknak nem volt elég idejük bíbelődni a kadarka áztatásával – vagy mert berúgtak, vagy mert berezeltek, hogy jön a török, és viszi a drága nedűt –, akkor gyorsan elkészítették egy kevésbé csersavas, és világosabb változatát, amire a fajta amúgy is alkalmas. Mások úgy vélekednek, hogy alig másfél-kétszáz évre megy vissza a nagy hunniai sillerhagyomány, és az akkori szakértők szerint leginkább hiba, borászati tévedés, hamisítás, sőt! Megint mások úgy vélik, hogy a borivó közönségnek elege lett a nehéz tanninbombákból, és valami könnyedebbre, tehát sillerre vágyott. Ma egzotikus különlegesség: helyi szín ott, ahol éppen készíti, Egerben, Szekszárdon vagy éppen Kesztölcön; és persze mindenki magáénak vallhatja (Korom Péter kesztölci bioborász szerint például „A siller mint önálló borkategória több évszázaddal megelőzve a rozét a Neszmélyi borvidéken alakult ki...”).

Ma divat a rózsaszín: barbie-bor egy barbie-világnak – gondolják (és mondják) egyesek. És gondoltam én is, meg még sok mást, amikor eszembe juttatták a boldogtalan nyolcvanas évek Soproni Pinot Noir Roséját (hamisítatlan Hungarovin gyártmány). Aztán egyszer csak lett honunkban egy Dúzsi Tamás, aki az elsők között mutatta be, mi lehet a rozé, és aki hamarosan száz meg egy követőre talált. Nem feltétlenül lelkesekre, de mindenképpen olyanokra, akik látták a rózsaszínben a biznicet: látták, hogy a rozéért jó pénzt lehet kapni, meg közülük néhányan azt is, hogy ezáltal a vörösbor-sűrítés melléktermékét is pénzzé lehet tenni. Mifelénk ugyanis kétségtelenül jó – egyszerű, ám roppant ravasz, sőt gazdaságos – módszere ez a vörösbor-alapanyag sűrítésének (léelvétel, utána kevesebb folyadékba ázik ugyanannyi színanyag – persze enzimekkel segítve!).

Örömteli, hogy az igazi rozémestereket nem foglalkoztatják ezek a kerülőutak, sem az, hogy a rózsaszín műfajt sokan – köztük rendszeres rozé- és sillerivók – a borszamárlétra alacsony fokára helyezik. Külön szüretet tartanak egy-két héttel a teljes beérés előtt, hogy minél üdébb, virgoncabb maradjon az anyag a feldolgozás után is. Az elszántabbak még bonyolítják is, több részletben szüretelnek, hogy legyen frissesség, színanyag meg cukor is megfelelő mennyiségben. Szénsavat pedig szinte mindenki használ a palackozásánál, segítendő majdan, nyitás után az illatok és ízek felszabadítását.

Ők készítik rozéikat és sillereiket rendületlenül, kutatják azokban is a terroirt. Habár a siller–rozé distancia egyelőre még talán számukra sem világos – legalábbis a palackba kerülő borok ezt mutatják –, hatalmas léptekkel haladnak előre: dr. Lőrincz vagy éppen Kaló Imre és egynémely más (főleg egri) borászok fahordóban érlelt rozéi vagy Wunderlichék sillere a mélyebb rózsaszínű borok új távlatait nyitják meg. Számukra nyilván nem kérdés: elképzelhető-e a 100 (20, 10 vagy akárhány) pontos rozé? A St. Andrea 2005-ös évjáratú rozéjáig azt gondoltam, maga a kérdés is értelmetlen – az a bor azonban arra késztetett, hogy számtalan kérdésemet fogalmazzam át, mégpedig alaposan, egyfajta új borgrammatika jegyében. A kérdés azonban maradt: például egy varázslatosan szép újbor összevethető-e a több évig érlelt, testesebb vörösekkel? És a fehérekkel? A kérdés érvényességét persze keskenyíti, hogy egy bikavérnek és egy rozénak más a célja – és a célközönsége –, ugyanakkor borból lenne mindkettő.

Mielőtt végképp belekavarodnék a borértékelés problémáiba, inkább elkortyolgatom okfejtésem tárgyait, és eldöntöm: nekem melyik ízlik. Ugyanis a rozé és a siller éppen erre figyelmeztet: az önfeledt borivásra, arra a talán sosem volt aranykorra, amikor a budai kiskocsmákban keménykalapos urak kortyolgatták a fröccsüket az esti lap és a szivar mellé, és a borban nem a mélységet, hanem az üdítő frissességet keresték, olykor búfelejteni, olykor meg vidámkodni akartak tőle. És ők elvárták, hogy a gazda évről évre szállítsa ugyanolyan minőségben kedvelt savanyájukat – ezt várom én is a jó rozékészítő bormesterektől.

(A poszt rövidített változata megjelent A Művelt Alkoholista Borzsebkönyvében)


Jókat ittam (szigorúan ábécében)

Bott Frigyes – Muzsla, Szlovákia (pinot noir rozé, fahordóban érlelt)
Borműhely (Pálos Miklós) – Szekszárd (kadarkából és shirazból)
Bujdosó Pince – Dél-Balaton (rosé secco)
Dúzsi Tamás – Szekszárd (a kékfrankos rozé, de bármelyik rozéja kellemes ital)
Frittmann – Kunság (szintén kékfrankosból, könnyedén)
Gál Tibor – Eger (Fresco – szintén habzó)
Heimann – Szekszárd (a Fuchsli)
Konyári – Dél-Balaton (canermet és merlot remekül vegyítve)
Remetebor (Vesztergombi József) – Szekszárd  (siller)
St. Andrea – Eger (részben vagy egészében fahordóban érlelt, kamaszosan komoly)
Tüske pince – Szekszárd (siller és rozé)
Wunderlich – Villány (siller)
Gosset Grand Rosé Brut – Champagne (hogy legyen pezsgő is, meg drága is)

Best buy

Szent István Cabernet Sauvignon Rosé (600-700 forint, zamatos és üde)


 

Címkék: ajánló rozé siller

A bejegyzés trackback címe:

http://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr321175752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gesztenye3 2009.06.15. 14:19:45

Fonték kékfrankos rozéja Soltvadkertről szerintem méltán ott lehetne a listán.

gastro vazze 2009.06.15. 14:24:30

Vylian rosé-t kihagytad - pedig az egyik legjobb magyar rozébor, a St.Andrea-val együtt. igyál belőle 2-3 üveggel és nem fáj a fejed az tuti!

Cato 2009.06.15. 15:01:11

@Gesztenye3:
Egyet értek! Font rozéja szerintem az egyik legfinomabb! Mindig van a hűtőben legalább egy palack (csak gyorsan fogy :) ).
Hétvégén volt szerencsém újból belekóstolni Tüske pince (alias Halmai Csaba) sillerjébe is.

Mindkettőt bátran ajánlom mindenkinek.

Weér Yvo · http://borboy.blog.hu 2009.06.15. 15:05:02

@Cato: @gastro vazze: köszönöm az ötleteket, a 2008-asaikat még nem kóstoltam, de ha sor kerül rájuk, poszt is lesz belőlük.

kk_kk 2009.06.15. 15:08:22

@gastro vazze:
Hát, a fejed az lehet h nem, de nekem poroltót is kérnem kell hozzá a gyomorégésre... de lehet h bennem van a hiba, bár a többinél ez nem jelentkezett....

gastro vazze 2009.06.15. 15:18:20

@kk_kk: hát ne csak hagymát egyél hozzá, hanem sajtot, kacsát bármit:)
jó mondjuk én Vylian mániás vagyok, szóval lehet elfogult vagyok kicsit...azért nekik mégiscsak van 100 hektár szőlőjük, nem vásárolgatják összevissza a különböző dűlőkről/termelőktől a szőlőt, mint Gere és társai..
A Dúzsi rozéitól vagyok ilyen gyomirégős néha.. megmondom őszintén a régi rozéi jobban sikerültek.. elég kommersz kezd lenni mostanában..

BeeTm · http://beeproject.atw.hu 2009.06.15. 15:19:31

A 2008-as díjnyertes rosébort még nem is kóstoltad?
Milyen borkostoló vagy te?
indafoto.hu/GnutNouri/image/3950797-d4592bee

Imrehegyi Kékfrankos Rosé
Béla Borászat

Mindenkinek ajánlom kóstolja meg!

Gesztenye3 2009.06.15. 15:24:24

@Cato: Nálam is mindig vann otthon ebből a rozéból, kiváltképpen nyáron és téynleg nagyon gyorsan fogy. Olyan, minta egy nagy tál gyümölcssalátát habzsolnék. Eszméletlen finom. Én is megkóstoltam a Tüske pince sillerét a hétvégén újra és tényleg szenzációs az is. Szerintem nekik az a legjobb boruk. Fontéknak meg ez a rozé, a cuvée és a cserszegi. Asszem a Font cserszegi fűszeres vagy az irsai olivér lett az idén aranyérmes Szegeden.

FL 2009.06.15. 15:29:51

Nekem a legjobb rozék eddig a Lesence Rt. rozéi voltak, 2007-es mind2: az olcsóbb Pignola rozé (túlérett Pinot Noirból) és a drágább Estate sorozat Syrah rozéja. Fantasztikusan jók, frissek, gyümölcsösek, ropogósak. A Syrah 2008-as is kint van már, de azt még nem ittam. A 2007-esek még most is teljesen jók.

Másik kedvencem a Mátra Hill Cabernet-Kékfrankos rozéja volt 2006-ban. Nagyon szép volt! A 2007-es már kissé fanyarabb volt, emiatt a Lesencék le is körözték. Most van egy 2008-as otthon, kíváncsi leszek rá.

Nagyon jó tapasztalataim voltak mindkét Günzer rozéival, Wunderlichével és Gere Tamás rozéjával is, bár ezek korábbi évjáratok voltak.

kovácspéterke 2009.06.15. 15:38:24

Én a Decanter tesztje után vettem meg a Szent István rosét, legjobb lett a vakteszten, és nem csalódtam.

gastro vazze 2009.06.15. 15:40:08

@kk_kk: hát ne csak hagymát egyél hozzá, hanem sajtot, kacsát bármit:)
jó mondjuk én Vylian mániás vagyok, szóval lehet elfogult vagyok kicsit...azért nekik mégiscsak van 100 hektár szőlőjük, nem vásárolgatják összevissza a különböző dűlőkről/termelőktől a szőlőt, mint Gere és társai..
A Dúzsi rozéitól vagyok ilyen gyomirégős néha.. megmondom őszintén a régi rozéi jobban sikerültek.. elég kommersz kezd lenni mostanában..

lalanc 2009.06.15. 16:04:13

és a Tachner Kékfrankos rosé????
Látom a kommentelők között még sokan nem találták meg maguknak a Soproni Borvidék remekeit... pedig az tán!!! ÉN is) pesti vagyok, de amit ott a Fertő-partján készítenek, az valami CSODA!

FL 2009.06.15. 16:08:28

@lalanc: Taschner rozéjára nem emlékszem, tőle a Kékfrankos és a Korai Piros Veltelini ízlett. A Zenitje és az Irsaija viszont nem az igazi, a Zenit "túl reduktív", az Irsai pedig nem eléggé... Mármint a többi hasonlóval összevetve.

Egyébként a Weninger rozé volt az első igazán jó rozé amit ittam, egészen addig nem volt valami nagy véleményem róluk (mármint a rozékról).

Cato 2009.06.15. 16:31:01

@lalanc: A Tachner 2008as rozéja ott figyel pár hete a borhűtőben. Sok jót hallottam már róla, csak még nem volt érkezésem megmérettetni, ergo nem tudok még véleményt mondani róla. :)

lalanc 2009.06.15. 16:44:43

@Cato: Akkor itt az ideje :-) Jön az "afrikai meleg-front", isteni frissítő lesz, ígérem!!!

borisz 2009.06.15. 17:25:51

én itt kiskőrösön nem híres pincészetek, hanem szerencsémre őstermelők borát ihatom. a társaságunkban a legnépszerűbbet, -ujváriék rozéját- pl magunk között "tünde víznek" neveztük el, remélem ez mindent elmond :)


-jah és a 'kunság' rövid u :)

gastro vazze 2009.06.15. 17:32:24

@borisz: hát az a legnagyobb gond, hogy az alföldi boroktól az ánuszom is összehúzódik :s

Gesztenye3 2009.06.15. 18:30:29

@gastro vazze: talán jobban szét kellene nézned a jobb alföldi pincészetekben, mielőtt általánosítasz...
"ha te azt mondod, az Alföldön csak pancsolt bor van mondok valamit, hülyegyerek, ott van a Frittmann"

Cato 2009.06.15. 20:09:57

@Gesztenye3: hehe by Belga. :)
Persze klasszikusabb forrásokra is lehet hivatkozni. Hamvas Béla pl. külön kiemeli az alföldi borokat, pl. Kiskőrös vagy Soltvadkert(Font, Frittmann). Szóval nem kell leszólni az alföldi borokat.
A pancsolt tablettás, vagy a ecetes keritésszaggatókat hagyjuk, egyrészt dőreség lenne ezeket bornak hívni, másrészt bárhol lehet rossz bort csinálni. Kollégám mesélte, a barátja vett Villányban pár hold szőlőt, hogy majd ő megmutatja. Az első évi produktumát amikor elvitte bevizsgáltatni, hivatalosan is savnak minősítették.

Szóval jó és rossz bort is szinte bárhol lehet csinálni, a legfontosabb a borász.

gastro vazze 2009.06.16. 08:45:41

@Gesztenye3: pont a hétvégén ittunk meg 2 üveg Frittmann Ezerjót... hát ezer nem volt az tuti :)

loading 2009.06.16. 11:29:36

@gastro vazze: Az ezerjó egy savakkal teli borfajta. Ha nem szereted a savas borokat, de azt idd. Választ tőlük az Irsait.
@Weér Yvo: Sillert már a kilencvenes évek legelején is lehetett venni. Villányi, termelte a Szőlő-Bor Kft, mai nevén Csányi Pince. Teljesen jó volt.
Másrészt kérlek, hogy a Kunságot rövid u-val írd a Frittmann mögött.

borisz 2009.06.18. 14:06:02

@Cato: jól, mondod, örülök is ennek, de a "tablettás bor" kifejezést vegyük má' ki lécci a szótárunkból, mert a pancsolttal is van munka, nem csak annyi, hogy tabletta + víz (tabletta nemis szerepel a receptúrában, de nem tudom miért így terjedt ez el) :-P bár én nem tudom, csak mesélték.

bááár, öcsém találta londonban ezt (NEM magyar termék)
img2.pict.com/d0/a9/ef/8f9be5c9b3c34db6f4545c6708/e9gKb/4433.jpg

Cato 2009.06.19. 11:47:44

@borisz: Basszus. Először azt hittem photoshop, de rákerestem a cuccra:
www.trekneat.com/deen/trekn-eat-produkte/produkte/katadynshopconnect/trekn-eat-wein/
Ezt nem hiszem el.
mondjuk nem a pancsolt bor árkategória. 2 dl ilyen izé 5EUR.
Jaj...