Skip to content


Trambulin csúcsán a szocialista piacgazdaság

Illusztris társaságban lenni jó dolog. Annak marketingértéke van, és persze sok mindent jelent, de legfőképpen pénzt: közvetve és közvetlenül. A sznoboknak mégiscsak más érzés az év pincészetéből az év borászának a borait kortyolgatni. A hazai borászszakma nagy bilijében biztosan kavar néminemű vihart egy-egy választás, van tülekedés az excrementum körül. Elsősorban nyilván nem a borászok tülekednek – annál inkább a mögöttük álló befektető.

Az ilyen versenynek az a jellegzetessége, hogy egy valaki nyer, a legutóbbi választáson Garamvári Vencel, a többi jelölt meg – Frittmann János, Légli Ottó, dr. Lőrincz György és Szőllősi Mihály – sírhat. (Bár mint Székely Évától tudjuk, sírni csak a győztesnek szabad.). A lemaradtak mindenféle egyéb rangos és kevésbé rangos díjakkal vigasztalódhatnak. Sőt például a kiváló Frittmann János a többszöri jelöltségéből próbál némi marketingerőt meríteni. (A megvesztegethetetlen, szigorú döntnökök meg gondolhatják magukban: egy soltvadkerti borásznak legyen elég ennyi.)

Garamvári Vencel duplán ünnepelhetett: egyszer mint az év pincészetének a tulajdonosa, aztán még egyszer mint az év borásza. Tehát egy évig biztosan lesz mivel marketingolnia bőszen; lehet szép kis papírdíszt aggatni a palackok nyakára: Készítette Az Év Borásza 2006. (Ebben annak idején a Hilltop verhetetlen volt, de aztán feljött mellé a Szent Gaál is, amikor úgy akart eladni egy bort, hogy ráírta egy ilyen helyes kis slejfnire: a Szent Gaál Pincészet ennyi meg annyi aranyat nyert Bordeaux-ban, mintha annak valami köze lenne az adott palack – Bordeaux-t meg nem járt – bor minőségéhez, miközben mindannyian tudjuk, hogy..., meg, sőt...)

Most hagyjunk figyelmen kívül, hogyan is lehet egyszerre elnyerni a hazai borszakma két legtekintélyesebbnek minősülő elismerését, és foglalkozzunk a patinásabb címmel és annak újdonsült tulajdonosával, Az Év Bortermelőjével, Garamvári Vencellel. Én, naiv lélek, arra gondolnék, hogy az lesz (lehet) az év borásza, aki alkot valami emlékezetesen, mondjuk egy Cuvée Carissimae-t, egy Solust, egy Kopárt, Bock Cuvée-t egy Szepsy 6 puttonyost; valamit, ami sokunknak – termelőknek és fogyasztóknak – iránymutató, viking napkő a fölhős magyar ég alatt, ami mint tudjuk borús vagy még borúsabb, és köd és hó és halál. (Bár ez utóbbi állításnak ellentmondani látszik a Árvay János – Az Év Bortermelője 2003 – tapasztalati alapokon nyugvó tétele: depressziós borász márpedig nincs.)

De vissza Maestro Vencelhez, aki amúgy szakmailag felkészült borász, pezsgőgyáros és műugró, meg persze nincs híján önbizalomnak sem, aminek egyre többször adja tanúbizonyságát. Garamvári úr igazi szaki: ha megkérdezik, minden borának tudja puska nélkül, fejből az összes fontos jellemzőjét, azt, hogy mikor szüretelték, akkor milyen állapotban volt a szőlő, mik voltak az erényei, milyen problémákat kellett megoldani a feldolgozás és az erjesztés során, mikor palackozták az egyes tételeket. Impozánsan felkészült önmagából, illetve valószínűleg egyszerűen ennyire benne van a napi munkában: hiába no, régi bölcsesség: a gazda szeme a jószágot hizlalja, a szőlőt meg érleli.

Szakmai múltja is impozáns. Végigjárta a ranglétrát az elmúlt majd’ ötven évben: budafoki Soós István Technikum, Kertészeti Egyetem (szőlész-borász), Külkereskedelmi Főiskola… Megtanult mindent, ami a szakmájában fontos, és lehúzott sok-sok évet a Törleynél. Majd amikor a Törleyt megvásárolta a Henkell und Söhnlein, az üzletet ellenző Garamvári a kapun kívül találta magát, és onnantól, pontosan 1990-től építgethette magáncégeit: a Vinárium borkereskedő céget és a Szent Donatus Pincészetet (70 ha Balatonlelle környékén, legjobb területük a Sínai-hegy), majd 1996-tól Budafokon, a volt Palugyai–pincében a Chateau Vincent pezsgőüzemet, ahol elsőrangú pezsgőket készítenek.

Bár soha nem voltam elragadtatva a St. Donatus boraitól, ezért ha tehettem, kerültem, a sznobéria engem is magával ragadott: csak lehet valami egy Év Bortermelőjének a palackjaiban. Önfeláldozóan vetettem tehát magamat a Garamvári Szelekcióra (így!, csak jobban hangzik, mint a „válogatás”; mégsem Selection, de majdnem, meg magyar is). Ez a sorozat képviseli a pincészet csúcsát. (Alatta pedig a Kócsagos Szelekció, melynek címkéin címerállatként tűnik fel a Balaton jellegzetes madara; és kétségtelenül erénye a sornak, hogy a borok a szőlő nevű növény terméséből készülnek.) A Garamvári Szelekció palackok címkéje egységes, a hátcímke még ötletes is, és korrekt információkat ad a palack tartalmáról magyarul és angolul.

Sauvignon Blanc 2006
Szép halványsárga színe, fajtajelleges, csalános, bodzás illata várakozást kelt. Íze azonban túlságosan sima, egyértelmű (egyivású), hiányzik belőle a határozott gerinc, az irány, a közepe üres. Korrekt, de egyéniség nélküli, ipari bor, 13-as talán alkoholja kicsit sok ehhez a testhez.

Irsai Olivér 2006
Löszös, homokos talajon termelt szőlőből készült bor. Jellegzetes, intenzív, némileg édeskés illatú, íze azonban nagyon egysíkú. Savai szinte egyáltalán nincsenek – ez valószínűleg évjárati hatás is. Állítólag mindössze 17-es cukorfokkal szüretelték a szőlőt – kényszerből, mert a savai már akkor szinte teljesen kiégtek. A lehetőségekhez képest korrekt ital. De hogy kerül bele egy válogatásba?

Chardonnay 2006
80 mázsás terhelésű (mintegy 1,5-2 kg tőkénként), Guyot művelésű ültetvényről 19-20-as mustfokkal szüretelt szőlőből készült, reduktív technológiával. Állítólag a javát külön kezelik, barrique-ban érlelik egy évig. Ez jellegtelen, ahhoz képest szintén alkoholban gazdag (13%) ital. A feldolgozás ebben az esetben is korrekt, ám a végeredmény alig közepes.

Cabernet Sauvignon – Merlot Rosé 2006
Előszürettel a termés mintegy harmadát szedték le a roséhoz. Kb. 6-8 órát áll héjon, majd préselik – a törköly meg megy a vörösbort erősíteni. Hagymahéj színű, némileg konfúz illatvilágú, illatában és ízében egyaránt dominál a gyümölcsösség, melynek hátterében az ásványosság is fellelhető. Jól iható rosé, igazán kellemes, üdítő bor, de az én ízlésemnek talán kicsit lágy, egy rosétól karakteresebb, üdébb savakat – és nem szénsavat(!) – várnék.

Merlot 2005
Közeledünk a komolyabb produktumokhoz. Mély, sűrű, majdnem lilás szín, aszalt gyümölcsös, szilvás, meggyes illat. Íze bársonyos, de mintha ebből is hiányozna valami határozottság, ízében is dominálnak az aszalt gyümölcsök, de ennek sincs egyénisége. Egyszerű, jól kezelt, de nem izgalmas. Az egy év, amit az ászokhordóban töltött, nem sokat tett hozzá. Arcnélküli Merlot.

Cabernet Sauvignon-Merlot Cuvée 2003
A szellemes fantázianév egy 60-40%-os keverési arányú cuvée-t takar, a CS 14 hónapig kis fahordókban, a Merlot nagy ászokhordókban érlelődött, és utána házasították a két fajtát. Színe mély, majdnem fekete. Első szaglásra fülledt, büdös illatú, később a kellemetlen bűz eltűnik a pohárból, és a helyét aszalt gyümölcsök, vajasság, némi pörkölt kávé és föld illatának keveréke foglalja el. Cserzőanyagai visszafogottak, de megfelelő mennyiség van belőlük. Kellemes, de semmi megrázó.

Sínai Cabernet Sauvignon 2003
A Garamvári Szelekciótól eltérő címkedizájn – a címkén klasszicizáló Dionüszosz-fej – jelzi: különleges bor lötyög a palackban. Ez a csúcs, a pincészet legjobb területéiről származó bor. A Sínai-hegyen 9 ha ültetvénye van a St. Donatusnak, ebből 7 ha CS. A köves, kötött talaj kiváló a kékszőlőnek. Maga az ültetvény mindössze 10 éves. A Sínai CS-t nemcsak a palack dizájnja különbözteti meg az eddigi boroktól: a nagyon sötét, lilás-feketés árnyalatú bor méltóságteljesen köröz a pohárban. Illatában kezdetben az ásványosság nyomul, később megjelennek az eredi gyümölcsök, szeder, áfonya, mellettük némi paprika. Az ízben még erősebb az aszalt gyümölcsök íze, leginkább a nagymama vadszederből főzött sűrű lekvárjára emlékeztet. Az egész sor legjobb bora, de még saját régiójában sem rúgna labdába egy csúcsbor, például egy Konyári Loliense mellett.

A hét bor után marad a kérdés: hol van a borokból az év borásza? A borokban hiába is keresnénk. Ellenben megtaláljuk máshol, Például abban a interjúban, amelyben Az Év Bortermelője nyilatkozik az egyik vesztesről: „Lőrincz Györgyöt még nem tartom nagy névnek, még nagyon a fenekén van a tojáshéj. Nekünk van 70 hektárunk, saját kézben, saját kezelésben. Szerintem Lőrincz Györgynek 10 hektárja sincs még. Nekünk van két üzemünk, az egyikben feldolgozunk körülbelül 7000 mázsa szőlőt, és csinálunk 5-600 ezer palack bort, a másikban pedig 100 ezer palack pezsgőt, Lőrincznek az összteljesítménye sem haladja meg a 30 ezer palackot. Ha minden egyes üveg kitűnő lenne – ami ugye lehetetlen, még akkor is, ha a szőlőt szemenként dolgozná fel –, akkor sincsen velünk egy súlycsoportban. Arról nem beszélve, hogy míg a mi üzemünk százszázalékos családi tulajdonban van, neki talán 25-30 százalékos részesedése lehet abban az üzemben, ahol dolgozik. A díj elnyerésének pedig vannak feltételei: köztük, hogy saját tulajdonosnak saját szőlőből kell előállítania. Mindemellett nagyon becsülöm őt, de a szakmai múltja egyelőre még rövid. Én ezt a díjat a 10 éves pályafutásomért kaptam, gondolom. Úgy vélem, hogy Lőrincz szépen fejlődik, de még pöttömke. Persze ígéretes tehetség, szereti a szakmáját. Az, hogy Lőrincz György előtt nyertem, nem okoz nagyobb megrázkódtatást, ez nem olyan helyzet, mintha mondjuk Bárdos Béni lett volna a másik partner. Akkor azt mondanám, hogy szoros volt a verseny. Ő egy olyan ellenfél, akitől nem szégyen vereséget elszenvedni, Lőrincz Györgytől nem szerettem volna kikapni. De biztos vagyok benne, hogy egyszer ő is lesz Év Bortermelője, csak még érnie kell.” (Forrás: hirextra.hu) Ebben minden benne van: a mennyiség átcsapása minőségbe; meg Sümegi József borgyára; meg Zsíros Géza békési kiskirálysága. Ez a nyolcvanas évek. A középszer diadalt ül. A részletek lényegtelenek.

Címkék: merlot chardonnay sauvignon blanc rozé irsai olivér dél balaton év borásza garamvári szőlőbirtok sinai cabernet sauvignon

A bejegyzés trackback címe:

http://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr91160626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.